Mi lehet a gyógymód erre a lelki betegségre?

És te honnan veszed, hogy én naponta megiszok 4 sört?

Amúgy meg ha nem innék semennyit, akkor se jönne össze annyi pénz, mert heti 1000 ft-ból hadd vegyek már azt amit én szeretnék.És nem is ezen van a hangsúly, és nem is a tv-n, mert aki olyan tv-t vesz, az is valószínű élvezi az életet, én meg csak élvezném.

Azért nem szeretnék tartósan távol lenni itthonról, mert úgy érzem tartozok ennyivel a családomnak, aki felnevelt, hogy most ne hagyjam itt őket a magányba, ráadásul pénz nélkül, mert a fizetésem 80 százaléka így is a közösbe megy.

(Apu meghalt 10 éve, anyuval, és barátnőmmel lakunk itthon, nagymamám külön lakik)

Szóval ők fontosak nekem, és nem akarom hogy az miatt legyen megint lelkiismeret furdalásom, ha esetleg velük történne valami, és én nem voltam ott, hogy segítsek nekik.(Mert apu miatt ezt érzem)

De viszont azt sem értem, hogy nagymamám miért nem költözik ide hozzánk, mert így anyagilag mindjárt jobb lenne.De nem tudom megértetni se anyuval, se nagymamámmal, hogy így könnyebb lenne.Ráadásul ők is jól elbeszélgethetnének így egymással.

De nem értik meg, hogy én fiatal vagyok, szeretnék egy kicsit magamra költeni, vásárolgatni, mint ahogy más hasonló emberek teszik.Így is már több évem is elúszott, ennek ellenére most is a béka segge alatt vagyunk.

És ez miatt kialakult a stressz, ezután pl a depresszió, és még sorolhatnám a lelki dolgaimat.

Persze biztos sokan vannak még ennél is szarabb helyzetben, de én úgy érzem, hogy a sok rossz után már kiérdemelhetnék egy kis jót is, már csak azért is, mert nem kevés dolgot áldoztam fel erre a családra, hanem a fiatalságomat.

És akkor ez a köszönet.

Igen ez igaz, hogy kintről is tudok segíteni, de én már mondhatom azt, hogy van egy fix állásom, mert 8 év után már nem rakhatnak csak úgy ki, ráadásul látják bennem a lehetőséget, hogy tovább lépjek, csak az a baj, hogy ki tudja mikor kerül el vezetői pozícióból valaki, akinek a helyére esetleg engem kineveznek.Onnantól egyenes lenne út.

Másrészt meg én szívesen segítek anyunak, mert ő nevelt fel, csak bánt, hogy nem veszi észre, hogy nekem tényleg semmim nincs, amit fel tudnék mutatni.Pedig mondhatom azt, hosszú évek óta dolgozok 27 éves létemre.

És ő is dolgozik persze, csak a legnehezebb az egészben, hogy távfűtés van, volt olyan hónap hogy 50.000 volt csak a fűtés,és a többiről nem is beszélve.(ő 65.000-et kap, szóval egymagában biztos nem jutna semmire)

Meg ott van a 650.000 ft tartozás amit kb 2 hete küldtek ki, 250.000 ft-ot össze tudtam szedni( "A" hitel, bankba volt 100.000-em), a fennmaradó összegre kérvényeztük a részletfizetést, nagyon remélem megadják.

És a legszomorúbb, hogy anyu még mindig bízik öcsémben, aki meglopta, hazudott neki, hogy nem tudja hol az a pénz (persze utólag kiderült, hogy ő nyúlta le), engem is meglopott (eladta a kamerámat), a munkahelyéről is lopott (együtt dolgoztunk 3 hónapig), a legdurvább az, hogy pont én találtam meg, és adtam le a lopott termék dobozát, ezzel engem hozott szégyenbe,(mert én juttattam be a tesco-ba) és be se vallotta nekem, hogy ő lopta ezt el, a munkahelyemen jöttem rá, mert túl sok volt ez ügyben az egybeesés.Szóval anyu még mindig hisz neki, hogy most már gyűjteni fogja a pénzt, és valóban segíteni fog, de én már akkor megmondtam anyunak, hogy ezt felejtse el, amikor októberben kiment Angliába.Nekem lett igazam, tudtam, hogy aki ilyen géneket örökölt, az soha nem változik.Én azt mondom jobb is, hogy kiment, mert csak a baj volt vele, de ezt gondolom már te is leszűrted.

Szóval nekem eszem ágában sincs Angliába kimenni, kockáztatva az állásomat a semmiért, bár lehet összejönne valami de nem merek kockáztatni, túl sok minden van amit fizetni kell, és ha akár 1 hónap kiesik, akkor már csak halmozódni fognak a dolgok, és ebből se jövünk ki soha.

Sajnos kicsit hosszú lett, de muszáj volt leírnom! :)