Nem bírom így tovább, mit tegyek?

Sziasztok.

Édesapám volt a mindenem, nagyon erős apa-lánya

kapcsolat volt köztünk. Tavaly februárban megtörtént a legfájdalmasabb dolog az életemben, elhunyt.

Hárman maradtunk,én,anya és a féltestvérem (anyáról),

féltestvérem volt mindig is a jó anya szemében, én

pedig apa halála után minden fájdalmát,idegességét

megkaptam, azaz rajtam vezette le.

Az akkori kapcsolatom is ráment erre az egészre,

depresszió lett úrrá rajtam, de tavaly ősszel

gondoltam egyet, hogy felköltözöm a nagyvárosba,

dolgozom, új életet kezdek, nyugodt helyen.

Meglett az albérlet, munka, megismertem a jelenlegi

párom, aki azóta szinte már nálam lakik, aminek nagyon

örültem, és örülök is, de azonban jön a fekete leves,

a munkahelyemen létszámleépítés jött váratlanul, és

kb 30 embernek mondták, hogy viszlát, főleg a régi

dolgozók maradtak meg, múlthét pénteken voltam utoljára.

Azóta itthon vagyok, küldözgetem az önéletrajzom,

főzök a páromra, de olyan tanácstalanság uralkodott

el rajtam e pár nap alatt, hogy megint előjött a

depresszióm.

Tegnap haza mentem kilátogattam édesapám sírjához,

azért,mert hátha segít,de sajnos nem,csak még jobban

felkavart lelkileg,este a párommal is sikerült

összevesznem, úgy ment el reggel dolgozni, hogy

nem beszéltünk.

Órák óta itt sírok, úgy érzem csalódást okoztam apának,magamnak,mindenkinek, most azon gondolkodom,

hogy megyek és beleugrok a Dunába...utálom magam,

hogy ilyen gondolatok járnak a fejemben, nem bírom

tovább, kérlek segítsetek annyira egyedül érzem

magam a nagyvilágban, utálom az érzést, de fel

akarom adni, de még ehhez is gyáva vagyok :(

Akinek van ideje elolvasni, és válaszolni

annak nagyon szépen köszönöm!

24/L