Kezeletlen depresszió, érdemes-e pszichiáterhez fordulnom?

Tavaly lettek annyira súlyosak a problémáim, hogy észrevegyem, hogy beteg vagyok (öngyilkos gondolatok, hallucinációk, derealizáció, alvászavarok, evészavarok, szorongás, sok sírás), és akkor is hívták fel a figyelmemet rá, hogy az öngyilkos gondolatok nem "normálisak". Már előtte is voltak öngyilkos gondolataim, de tavaly voltak a legsúlyosabbak. Ez a szakasz kb. tavaly szeptembertől idén augusztusig tartott, azóta jelentősen enyhültek a tünetek, azóta csak egyszer karcoltam meg magamat és tértek vissza a régi gondolatok (karácsony előtt). Néha irracionálisan pánikolok vagy szorongok, néha rémálmaim vannak, amikre felébredek. A családomban halmozott a depressziósok száma, mindkét oldalon. Most tünetmentes vagyok, néha bepánikolok, hogy "nem igazi ez a világ" (ez nem olyan gyakori, 1-2 alkalom volt). Néha elfelejtek enni, inni, aludni, de általában működök. Ez így leírva súlyosabb, mint amilyen, mert végülis túléltem, meg most funkcionálok, de érdemes ezzel pszichiáterhez fordulnom? Már megvan a beutalóm, de kicsit aggódom, hogy nem fognak komolyan venni.(20/L)