Segítségre volna szükségem, kérlek/kérem ha valaki tud segíteni írjon, esetleg tanácsok? ( A többi lent )

Már több mint egy éve hogy közepesen-súlyos depressziót és súlyos szorongást diagnosztizáltak, volt hogy ez változott pl enyhítettük egy időre, írtak fel antidepresszánsokat de nem szeretek gyógyszereket szedni(semmilyet. Bevallom gimnazista vagyok és nem helyes amit csinálok.. vagyis inkább kezdtem el csinálni, gondoltam valakinek vagy nektek elmesélem nagyjából hogy mi is történik velem amit én sem értek ezért fordulok hozzátok. Az utóbbi időben nagyon sok minden összecsapódott a fejem felett, a családi viszonyok is neméppen a legjobbak.. nem olyan régen halt meg az egyetlen nagypapám a rák elvitte hónapok alatt és ez mind karácsony+ szilveszter ideje alatt nem volt valami meghitt a hangulat. Nem tudok minden kis részletet leírni mert talán még holnap is olvasnátok(járok pszichológushoz , voltam pszichiátriákon is de ez mind 1 évvel ezelőtt volt a kórházban élés..) Nem vagyok rá büszke de ha már elkezdetem leírni akkor mindent. A téli szünetem alatt nyugtatón éltem (Frontin) nem éppen az előírtak szerint vettem be, próbáltam magamat ráerőszakolni hogy nekem erre nincs szükségem csak rosszabb lesz tőle, de ha nem vettem be az "adagom" remegtem, szédültem, meg nagyon féltem. Előre pánikoltam a szünetben attól hogy iskola időre mi marad, de beszereztem Rivotrilt amit minden este szedek meg van hogy napközben is. Nagyon nyitott személyiség vagyok állandóan mosolygok, sose mutatom ki nyilvánosan ha van valami baj nem szeretem a felszínes "Mi a baj?" kérdéseket. De mostanában nem szeretek emberek közelében, nincs kedvem beszélgetni inkább szedek be tablettát és elvagyok egész nap. Nagyon monoton napjaim vannak 08:00-tól 14:35-ig tanításom van utána meg rohanhatok edzésre ami 15:30-kor kezdődik 17:00-ig. Nagyon magasak az elvárások szinte mindenhol az iskolában is meg az edzéseken is ami néha-néha már kivált sírógörcsöket miután végre bedőlhettem az ágyba.. A családon belül én vagyok az az legszerencsétlenebb aki mindig elkapja azt a pillanatot hogy rajtam vezetik le az idegességüket, szidnak, van hogy vernek, van egy bátyám is akire valamiért mindig is jobban felnéztek amit nem értek hiszen nagyon sok baj volt vele és egy szakközépiskolába került, nagyon sokat dolgoztam azért hogy bejuthassak a mi városunkban a legszínvonalasabb iskolába de még is a szüleim ezt nem értékelik ami nagyon rosszul esik.. de viszont hajtani mindig hajtanak. A bátyám elment katonaságba és őt körbe ugrálják szó szerint meg mennyire büszkék rá.. de ha jobban tanult volna akkor nem a katonaságba kellet volna mennie. (Őt kiskora óta nem verték meg egyszer sem) de engem még középiskola alatt is van hogy előfordul. Bánt hogy utál a bátyám és volt hogy a szüleim kinyilvánították hogy a halálomat akarják meg csak egy teher vagyok, tesóm meg próbálta anyum fejét fűzőgetni hogy intézetben a helyem de ő mindig is bántott meg lelkiterrorban tartott( diszkalkuliás vagyok és még mikor elsős voltam általános iskolában mindig fenyegetőzött hogy kinyomtatja a képem és oda írja hogy fogyatékos vagyok meg persze hogy diszkalkuliás..) de ez most annyiban változott hogy verés. Mindig különböző jelzőkkel illet idézek " Te büdös k-a " " Nyomorult sz@jha" " Darabokban dobnálak be a kazánba" "Fogd be a pofád@t" "Kitépem a torkod" stb..Egy ideig tűrtem csendben de egy idő után elpattant a cérna, de sírás szélén ordítva mondtam neki hogy " Takarodjon innen" persze már jött volna megütni. Miután hazajövünk anyuéknak beadja hogy én kezdtem el a veszekedést és én nem vagyok a normális ( mikor kicsik voltunk már akkor ezt csinálta). Na mindegy is, a lényeg hogy egyre rosszabb ez a tablettákhoz való állásom.. Étvágytalanság, stb.. Egyre többet gondolok napközben és este is az öngyilkosságra, úgy érzem már egy hajszál választ el. Kérlek/Kérem ha valaki tud valami segítséget ajánlani előre is megköszönnöm, remélem nagyjából érthető amit leírtam, nyugodtan lehet írni privátban ha valaki úgy gondolja..köszönöm !