Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Kérhetek a pszichiáteremtől...

Kérhetek a pszichiáteremtől olyan papírt, amivel igazolná, hogy képtelen vagyok dolgozni?

Figyelt kérdés

A helyzet az, hogy 23 éves vagyok. Eredetileg vendéglátós a szakmám. 6 hónapig bírtam benne dolgozni, aztán előjöttek a fóbiáim. Bipoláris, antiszociális zavarban szenvedek és fóbiám is van az emberektől. Ha már a házból ki kell mozdulnom akár csak a boltba, akkor már rosszul vagyok, olyan gyomoridegem van, szinte rázkódik belül mindenem. Segélyt kaptam évek óta, amikoris 2013-ban töröltek a rendszerből, mert nem voltam hajlandó utcaseprőnek beállni. A fóbiám mellé még az is előjönne ott, hogy ilyen megaláztatásban részesüljek, hogy a cigányokkal, alkoholistákkal együtt kiálljak az út szélére. Megvonták tőlem a segélyt. Újra beregisztráltam, most fog letelni az 1 év, újra igényelhetem a segélyt. Igenám, de ha megkapom és rá 1 hónapra behívnak megint és meg megtagadom, akkor kezdődik az egész elölről. Nem sok pénz az, de jobb mint a semmi. Tudom ez így nem mehet tovább, nem élhetem le így az életem. De sajnos a magyar egészségügy, hogy szarik a fejedre. Én vagyok az, aki tényleg megakarja tudni, hogy mi bajom van, nem csak ezzel a nemtörődöm hozzáállással ráírnak valamit a papírra és írnak fel gyógyszert és nem küldenek sehova, pszichológushoz, vagy pszichoterápiára.

De visszatérve, a pszichiáter kitud állítani egy olyan papírt, hogy nem vagyok munkaalkalmas a problémáimból adódóan? Így is tolom befelé a frontint, hogy a tescoba eltudjak menni, de nem még ha ilyen aljanéppel kellene együtt dolgoznom.



2015. jan. 1. 15:00
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:
79%
Én a SOTE terápiáját javaslom és egy nappali klubot, ahol szociális munkás is tud segíteni. Amúgy tudom, ez nem segít, de én tanítottam súlyos skizofrén és más pszichés betegeket angolra, németre, akik mind dolgoztak. Szóval hajrá! (Hol élsz? Esetleg tudbék többet is segíteni, ha írsz egy privit.)
2015. jan. 1. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim ***** válasza:

Egy jó pszichiáter ki kéne hogy kezeljen ebből a megfelelően eltalált gyógyszerekkel és pszichoterápiával.

Nekem aztán már volt minden, depresszió, bipoláris depresszió, gyógyszer-és alkoholfüggőség, ilossági kísérlet, túladagolás, öngyszorongás, pánik. Ennek ellenére dolgozom, mert ha azt sem tenném, itthon még jobban elhagynám magam.

Ha nagyon rosszul vagyok, max. egy-két nap szabit kiveszek és a pszichiáterrel ha kell, - változtatunk a gyógyszereken.

Volt, hogy a toxikológiáról reggel egy gyors itthoni fürdés után mentem a munkahelyemre.

Rokonomat hasonló pszichés gondok miatt leszázalékolták, ő pár év múlva öngyilos lett...

2015. jan. 1. 18:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
Az a helyzet kedves kérdező, hogy a pszichiátria közismerten túlterhelt kis hazánkban. Azok a betegségek, amik nem annyira súlyosak (bár súlyossá is válhatnak), azok a depresszió, pánikbetegség, fóbiák, kényszerbetegség, szorongás, van még néhány, de nagyjából ezek a leggyakoribbak. A népességben iszonyú gyakorisággal fordulnak elő, köszönhetően a rossz gazdasági, stb. helyzetnek Magyarországon. A pszichiátria éppen ezért csak a súlyosakkal tud foglalkozni, te pedig nem számítasz annak, még akkor sem, ha te úgy érzed, hogy nem tudsz dolgozni. Egy magyarországi pánikbeteg akkor súlyos, ha tényleg nem tud kilépni az utcára. A kiugrási lehetőségek a következők: keresel egy normális pszichiátert, aki antidepresszánst is felír neked a Frontin mellé, mert a nyugtatókat eleve nem lehetne úgy szedni, ahogyan felírják, hogy itthon kb. minden második ember nyugtatót szed évekig, kell mellé antidepresszáns is, a nyugtató csak a tüneteidet nyomja el. Az antidepresszáns az, ami helyre is tudna hozni, viszont ezeknek a szereknek vagy némi alappal, vagy alap nélkül, de nncs jó hírük, emiatt sokan félnek tőlük. A másik verzió, hogy összeszeded magad, ugyanis ezekből ki lehet gyógyulni gyógyszer nélkül is, igaz baromi nehezen. Amit én tudok javasolni: nagyon tudatos táplálkozás, napi rendszerrességű testmozgás, nyugodt körülmények, rendszeres relaxálás (meditáció). Ezeket az életviteli változtatásokat éppen egy ilyen betegnek nehéz végigvinnie, de igazából ez a két megoldás van. jó lehet, a pszichoterápia is, de egyrészt drága, másrészt nem mindig jön be. Viszont az biztos, hogy nagy figyelmet nem fognak rád fordítani a pszichiátrián, egyszerűen azért, mert van előtted ezer súlyosabb beteg. Neked pedig ki kell találnod, hogy milyen munkát tudsz megcsinálni, eleinte lehetőleg részmunkaidőben.
2015. jan. 1. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:
Szerintem sem megoldás a leszázalékolás, mégha kap is pénzt, akkor sem. Küzdeni kell. Persze tudom, könnyű ezt mondani, de nincs más, ha élni szeretnél.
2015. jan. 1. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
Azért a leszázalékolás sem úgy megy, mint ahogyan sokan gondolják. Én vetettem fel, de nagyon nehezen adják meg, én is csak azért hoztam fel, mert ez volt a kérdés: "a pszichiáter kitud állítani egy olyan papírt, hogy nem vagyok munkaalkalmas a problémáimból adódóan?" Ez számomra leszálakélosra utal, egyrészt nem adják meg, másrészt visszavonják, talán a megváltozott munkaképességet könnyebb lenne elérni, de szerintem ahhoz is komolyabb betegség kell ennél.
2015. jan. 1. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 anonim ***** válasza:
Ha kapnál olyan papírt, akkor soha sem dolgoznál? Ez vicc, ugye?
2015. jan. 1. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 A kérdező kommentje:

Utolsó.....félre érted. Csak amíg kilábalok ebből, ami most van. Te nem tudod mi történt velem az elmúlt hónapokban, eddig se voltam jól, de eddig "legalább" csak a szociális fóbiám volt meg. A bipoláris zavar meg olyan, hogy az nem akadályozza meg az embert, hogy kimásszon az utcára. Olvasd végig, ha lusta vagy akkor is, hogy miket írtam előzőleg. Én is megoldást akarok találni. Ha nem akarnék, akkor nem vettem volna a fáradtságot, hogy pszichiáterhez menjek. De hiába mentem, elmondtam a bajaim, volt hogy én állítottam fel a diagnózist, s arra adott bogyót, aminek semmi értelme nem volt, olyan rosszul lettem tőle, hogy lehúztam a wc-n, vagy egyszerűen csak annyit mondott, hogy depressziós vagyok. Figyelembe sem vette azokat, amiket mondtam, hogy milyen idegesség fog el, konkrétan remegek bárhova kell mennem. Lehet ha azzal kezelt volna, akkor már most is nem is itt tartanék. Én igenis kiakarok lábalni ebből, bár utánaolvasgattam, hogy nem minden esetben gyógythatók ezek a betegségek, csak kezelni lehet őket, hogy az illető képes legyen valamilyen szinte normális életre.

Azért kérdeztem meg tőletek a papír témát, hogy lehetséges-e ilyen, mert már a jövőhétre kaptam is időpontot a dili dokihoz, és most már nem érdekel, erélyesen fellépek, hogy nekem valami gondom van, ő az orvos, miért végzett egyetemet, meg egyáltalán hogy állhat munkába, ha mindenkire csak legyint egyet és rámondja, hogy ez meg az a baja, miközben nem is, aztán szedje a hülye bogyókat, amiket nem is kellene. Amíg kilábalok a mostani helyzetemből, addig lenne szükségem egy nyamvadt papírra, hogy nehogy behívjanak az önkormányzathoz dolgozni, ahogy már korábban említettem, mert nekem az maga lenne a kínszenvedés. Ott már nem csak az lenne, hogy emberekkel vagyok, hanem az is, hogy miféle emberekkel, és az egész szitu megalázó lenne, és még jobban megtörné az önbecsülésem. Amint rendbe szedném magam és összakaparnám rá a pénzt, akkor felkeresnék egy normális pszichológust vagy pszichiátert, akit érdekel is a páciense sorsa. Eszem ágában kedves utolsó folyton kibújni a felelősség alól és állandóan a szüleim nyakán csüngeni sem. Normális életet akarok. Nem én választottam, hogy ilyen legyek b**meg. Most már ezt mondom. Könnyű az olyannak prédikálni, akinek nincsenek ilyen problémái.

2015. jan. 2. 05:37
 18/24 anonim ***** válasza:

"jó lehet, a pszichoterápia is, de egyrészt drága, másrészt nem mindig jön be" Ezért szajkózom a SOTE-t. Ha nem is segít, 3 dolog biztos: komolyan vesznek; kórház, van mindennap vizit, be tudják állítani rendesen a gyógyszert és sok kapcsolatuk van pl. szociális intézményekkel.


Persze, nem voltam ilyen helyzetben, csak hasonlóban. Halasztanom kellett egy évet az egyetemen emiatt, de célom volt: diploma. A kérdező sem akar élete végéig ebben tespedni, csak meg kell találnia a kiutat. Nem súlyos? Kinek mi. Ehhez idő kell, nem megy egyik napról a másikra.

2015. jan. 2. 08:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
Kérdező! És akkor most képzeld el, hogy azoknak milyen, akiknek mondjuk komoly testi betegségük van. Szerinted azokkal foglalkoznak? Hát, nem, velük sem. Tudom, hogy nehéz lehet neked, de igazából azt sem tudjuk mi a bajod, mert normálisan még nem is diagnosztizáltak. Leírtam neked, hogy mit kellene csinálnod, konkrétan leszarod. Fogd fel, hogy nem fog neked senki segíteni. Ez van, vagy megcsinálod önerőből és találsz egy utat, ammin el tudsz indulni, vagy ottmaradsz anyádék nyakán. Nekem is van mentális betegségem, tudom, hogy nem érdekel senkit, pláne nem a helyi pszichiátrián, az csak arra van, hogy felírják a gyógyszeredet. Ha meg tényleg annyira súlyos, akkor valóban érdemesebb lenne befeküdnöd valahova, ott lehet, hogy hozzád szól egy pszichiáter végre.
2015. jan. 2. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
40%

Akkor itt az én életem és egy tuti tipp, vagy megfogadod vagy nem.


Borderline vagyok a létező összes tünettel, még skizofrén periódus is van benne. Minden napom kész harc volt, amit tetézett, hogy két barátnőm és a párom is öngyilkos lett, amíg nem kaptam egy idegösszeomlást, mert akkor fogott a barátnőm és bevitt a pszichiátriára. Normalizálni akartam az életem, Tündérhegy, Thalassa, SOTE (ez volt a legjobb). Közben egyszer feladtam, hajszálon múlott, hogy meghaljak (kétoldali masszív tüdőembólia).


Eltelt félév, továbbra is járok terápiára, de gyógyszert nem kell szednem. A súlyos (skizofrén és öncsonkító) periódusokat elfújta a szél. Minimális hangulatingadozás van. Júliusban megkapom a diplomám, a szakdolgozatom már kész. Önkéntes vagyok egy PSZICHIÁTRIAI betegekkel foglalkozó nappali klubban.


Recept:

- tenni akarás

- megfogadtam a tanácsokat, én szerencsére elsőre jó helyre kerültem, amikor kellet, neked meg mi írjuk, hova mehetnél, mert a pszichiátered úgy tűnik inkompetens

- ha ezek után duzzogsz, akkor nemcsak szocfóbiás vagy, de mélységesen ostoba és arrogáns és akkor a legjobb helyed van az utcán...

2015. jan. 2. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!