fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hol tudok más szenvedélybetege...

Hol tudok más szenvedélybetegekkel (tisztaságmánia) megismerkedni?

Figyelt kérdés

Nincsenek barátaim és jó lenne hasonló gonddal küzdő embereket megismerni! Nekem pánikbetegségem és tisztasági mániám van (örökös kézmosás stb. ). Tudnátok segíteni?


20/L


2010. febr. 3. 17:42
❮ 1 2 3 ❯
 11/21 A kérdező kommentje:
Nekem kb. 16 éves koromban kezdődött az egész, addig semmi nem volt, teljesen normális életem volt. Aztán egyik napról a másikra rosszul lettem. Nem tudtam tükörbe nézni, mert úgy éreztem utálom magam. Lefogytam, nem tudtam enni, úgy néztem ki, mint egy csontváz. A szüleim nagyon sokat veszekedtek és nagyon sok dolgot elvártak tőlem. Nem tudtam suliba menni vagy ha el is mentem akkor haza kellett jönnöm. Rosszul voltam ha emberek között kellett lennem. A 10 perces buszozás is nagyon soknak tűnt... szüleim eltoltak maguktól, azt mondták csak hisztizem, lealacsonyítottak, aminek a hatásait ma is, 20 évesen is érzem, mert például 3 évvel fiatalabb húgom is lenéz... Aztán engem is kivizsgáltak és végül is kiderült, hogy pszichés dologról van szó. Elvittek pszichológushoz, de otthon szüleim üvöltöttek velem, hogy miért ők a hibásak, hogy ez van velem... Aztán nagy nehezen sikerült rávennem magam és újra tudtam suliba menni, de ugyanúgy rosszul voltam. Abban az évben szinte minden nap dugiban vettem be gyógyszert (Algopyrin) mert az megnyugtatott. Az egész nyaram rá ment, szinte folyamatos fejfájással mire leszoktam róla. De a rosszullét, szorongás maradt velem... Aztán találkoztam párommal és rádöbbentem, hogy szüleim milyen rosszak velem, egész addig nem nagyon éreztem, mert senki nem segített, hogy kívülről is bepillantsak a családi életembe. Most szüleim azt mondják, hogy megváltoztam. Pedig nem, csak egyszerűen nem nyelem már le amit csinálnak velem. Szóval megismertem párom és jobb lett. Tavaly voltam első éves főiskolán. Az egész jól kezdődött, persze a honvággyal sokáig küzdöttem, de legyűrtem. Aztán félévkor már annyira rosszul voltam, hogy nem bírtam albérletben tovább. 5-en voltunk az elején, aztán egyre kevesebben lettünk. Egyre többet kellett fizetnünk, ez kiváltotta szüleim még nagyobb haragját irántam. A szobatársam sokszor kihasznált, szinte folyamatosan feszültség volt köztünk. Neki nem volt nehéz, de én majdnem megőrültem. Egy fiú is velünk lakott és nagyon rendetlen volt, megalázóan bánt velünk. Mikor szóltam neki, hogy tartson egy kicsit nagyobb rendet, akkor is én voltam a szemét. Barátom is abban a városban volt ahol én tanultam csak ő kollégiumban. Félév közeledtekor előjöttek a pánikrohamaim. Nem tudtam suliba menni, ez rovására ment pár tárgyamnak is... Aztán barátom megígérte, hogy második félévre valahogy beszereznek kollégiumba ahol ő van. Aztán sikerült, tavaly áprilistól ott vagyok. De előjött a tisztaság mániám sajnos... Nagyon sokat kell kezet mosnom és sajnos fogat is. Tudom, hogy nevetséges, de akkor érzem magam biztonságban, ha megcsinálom... Ha valami hozzá ér a számhoz mennem kell fogat fogat mosni... úgy szégyenlem magam. A párom szerencsére mindenben mellettem van, bár néha ő is kiakad... A családomban most a legrosszabb a helyzet, már sokszor fontolgattam az elköltözést... Most kezdek jövő héten egy masszőr tanfolyamot, remélem segíteni fog. A sulitól ami ugyszint jövő héten kezdődik eléggé félek. Remélem minden rendben fog menni... Jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül... De valamilyen szinten ijesztő is, nem akarok tovább szenvedni és rossz hallani, hogy Neked se nagyon sikerül ebből kimásznod. Én is azt érzem amit Te, hogy magamtól akarok ezen túl lenni, gyógyszer nélkül. Valamikor azt érzem, hogy elegem és tényleg belátom, hogy nincs erre szükségem, de általában nem tudom magam erről meggyőzni és csak csinálom és csinálom...
2010. febr. 6. 16:39
 12/21 anonim ***** válasza:
Amikor írtam neked azt gondoltam,hogy jobb szerettem volna korom beli(40éves leszek) beteg nővel kommunikálni.De megdöbbenten látom,hogy téged mennyeri megkeményített,mennyire megkomolyodtál a mögötted lévő egyedül vívott küzdelmektől.Nem értem a szüleidet(főleg az anyukád)és nem is fogom soha megérteni,hogyan lehet szemet hunyni,sőt ami még rosszabb Téged hibáztatni ilyen helyzetben.Sajnállak...őszintén...és nagyon!!!Én együtt zokogtam a keresztlányommal és ott voltam minden nap a barátnőmnél pedig néha dúrván bánt velem de tudtam,hogy ez nem ő hanem a betegsége,akkor persze nem is sejtettem,hogy én leszek a következő!Örülök,hogy legalább a barátod igyekszik elfogadni és melleted áll.De azt gondolom,hogy aki nincs benne az legjobb esetben is csak próbálja elfogadni,de ez is szép tőle!A tisztaság mániádról az a véleményem ,hogy sajnos ,hogy szégyelned kel miatta magad mert ez is csak a környezetünk tudatlanságát és a toleranciájuk hiányát tükrözik ,mert ennyire nem képesek elfogadni,hogy sajnos ezek a betegségek léteznek:(( Én nem reklámozom sőt inkább palástolom a betegségem de így is ha néha kiderül találkozom epés megjegyzésekkel...sajnos. Én is lefogytam 10 kilót,most nagy küzdelmek árán ezt a súlyt(54kg) sikerül tartsam. Tegnap mikor írtam neked nagyon nyomasztóan hatott rám,de utánna kicsit megkönnyebbültem,jó lenne ezt így folytatni!Ha erőt adunk egymásnak talán ketten könnyebben sikerül,én drukkolok magunknak:))Mikor a kisfiam 3éve asztmás lett, súlyos élet vezélyes állapotba került többször,barlang terápiára jártam vele és nekem akkor nagyon sokat segített,hogy hasonló helyzetekkel találkoztam és tapasztalatot cserélhettünk. Most szedsz gyógyszert?mit és mennyit?Most hányan vagytok egy szobában?Szórakozni azért szoktál járni?Szorítok nagyon,hogy rendben menjen a suli kezdés és én is bízom benne,hogy a masszőr tanfolyam is segít!!!Benned már sokkal több erő van mint az egészséges társaidban,neked minden napod küzdelem,úgy,hogy fel a fejjel és csak előrre:)))
2010. febr. 7. 10:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 A kérdező kommentje:

Annyira jól esik, hogy megértesz... Azt érzem, hogy VÉGRE!!! :)

Nem szedek gyógyszert, soha nem is szedtem (kivéve azt a negyed évet amikor Algopyrint). Attól csak kevesebbnek érezném magam szerintem, ha még gyógyszert is szednék. Saját akaratomból akarok ezen túl lenni. Szórakozni járok-e? :) Szerintem tudod a választ... Soha... Néha vágyom rá, azt érzem, hogy most elegem van, úgy kirúgnék a hámból, de még mindig úgy vagyok, hogy egy könyvvel az ágyamban biztonságosabb és nyugodtabb. Alkoholt egyáltalán, soha nem iszok. Ez lehet azért van, mert apukám "alkoholista", bár ő nem ismeri be, meg nagyon sokat cigizik, egyre rosszabb állapotban van és én már undorodom a szótól is, hogy alkohol. Moziba néha járunk vagy ilyesmi, de a tömeget valahogy nagyon ijesztőnek találom még mindig.

Ja és amit írtál, hogy komolyabb vagyok mint a kortársaim. Én örülök neki, de valamilyen szinten meg hátrány, mert rohadt nehezen találok barátokat. Tavaly volt egy lány aki abban a cipőben volt mint én, de őt támogatták a szülei és gyógyszerrel kigyógyult belőle. Azt hittem, hogy jajj de jó végre találtam valakit, de csalódnom kellett, mert azt tapasztaltam, hogy még nagyon gyerek hozzám képest és nem tudtunk egy hullámhosszon mozogni. Aztán vége is szakadt annak a "barátságnak" rövid időn belül. És azóta nincs senkim a páromon kívül. És most nagyon örülök Neked! :)

Nekem is volt haláleset az életemben, sajnos nem is egy. Először papám, az még nem viselt meg annyira mert fiatal voltam. Aztán keresztapám rákban, akivel nem is voltam annyira jóban, de felesége (keresztanyám) talán anyám helyett anyám volt/most is az. És az ő fájdalma nagyon megviselt engem is. Nem tudtam hogyan segíthetnék neki. Igaz, nagyon keményen viselte, soha nem láttam emiatt sírni, de tudom, hogy nehéz neki. Nagyon jóban vagyunk, mondhatni ő a legjobb barátnőm, de mégiscsak a keresztanyám, sok dolgot mégsem oszthatok meg vele... Aztán meghalt nagybátyám is rákban... Hozzá teszem, hogy apámnak ez sem volt elég, mai napig is rengeteget cigizik, mikor tudja, hogy mennyi embert halálba vitt ez a dolog a környezetében. A múlt héten halt meg egyik iskolai barátnőm apukája, megint rákban... Szerdán lesz a temetés... Valahogy nincs hozzá kedvem, mert tudom, hogy megint egy kicsit tönkre fogom bele menni lelkileg...

Most megint vasárnap van, megint a szobámban ebédelek a családi asztal helyett. Ráadásul arra keltem, hogy apám megint engem szid, nem is értem, ott se voltam. Tegnap olyan normális volt, azt hittem most végre jobb lesz kicsit... Persze nem így van...

Neked is kitartást! Nagyon sajnálom ami a férjeddel van, de biztosan jó döntést hoztál. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de bízom benne, hogy meg tudod csinálni! :)

2010. febr. 7. 12:33
 14/21 A kérdező kommentje:

Ja és azt akarom még megkérdezni, hogy van házi állatotok (bár gondolom nincs a kisfiad betegsége miatt)? Csak azért mert nagyon sokat tudnak segíteni az állatok. Nekem egy nagy fekete labradorom van (nem fajtatiszta) és iszonyatosan sokat segít, ha vele tudok tölteni egy kis időt. Meg én nagyon szeretem a zöldet. Győrben ahol tanulok, az első hónapokat a suliban tavaly csak úgy tudtam átvészelni, hogy minden héten egy pár napot fák között töltöttem. :) Lehet vicces, de így volt. Mindig kisétáltam barátommal a partra és erőt gyűjtöttem. :) Szerintem nagyon sokat segít a természetben eltöltött idő. Keress valami hobbyt vagy csináld ami eddig volt. Én nagyon szeretek fotózni. :) Sajna most télen nem nagyon van rá időm meg erőm se ebben a nagy hidegben. :( Tudom, hogy nincs kedved hozzá, nekem sincs általában, néha még élni se, de ha egy jobb pillanatod érdemes valami olyat csinálni amit nagyon szeretsz, mai felszabadít.

És ne érts félre, nem akarlak az én 20 éves fejemmel kioktatni, meg szerintem ezeket amiket leírtam már Te is tudod, próbáltad. Csak kedvet, erőt akarok adni Neked, meg kicsit magamnak is. :) Várom, hogy írj!!!

2010. febr. 7. 12:42
 15/21 A kérdező kommentje:

Még egy dolgot elfelejtettem. :)

A kolesz szobában ketten vagyunk egy lánnyal. A lány barátja az én páromnak a szobatársa szóval sokszor cserélünk és akkor barátommal tudok aludni. :)

2010. febr. 7. 12:46
 16/21 anonim ***** válasza:
Most csak rövid leszek!Én is azt érzem,hogy "na végre!"Persze én is szoktam sétálni de nekem mindig ott van egy kis szaladgálós lurkó is,így nem annyira kapcsol ki,de azért jó ...valóban sokat segít!Van állatunk cicánk és tavasszal elpusztult az imádott tacsink helyette örökbe fogadtunk egy keverék tacsi szerű kutyust akit nagyon imádunk!Szegény ő is önbizalom hiányos már nem fiatal.ősztől tavaszig várta vissza a gazdit egy tábla melett két település között már nagyon rossz állapotban vitték be a menhelyre és ott is egy évet töltött.Nagyon kis inteligens és bár nem volna szabad a fiam miatt de szinte mindig bent van a lakásba.Sajnálom,hogy most is olyan rossz otthon neked és teljesen reménytelen is ez a helyzet a szüleiddel!Most kéri a lányom a gépet.Holnap talán hosszabb leszek!
2010. febr. 7. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 anonim ***** válasza:
Itt süt a nap:)))!!!persze azért hullámokban jönnek ezek a fránya rosszúl létek:( Szerintem tekintsünk el a korkülömbségtől,mind ketten felnőttek vagyunk! Én is sokat olvasok! Gondoltam és sajnálom,hogy nem nagyon jártok szórakozni,úgy gondolom ,hogy így valami kimarad az életedből!Persze nem mindenki egyformán igényli,de tudom,hogy nálad nem csak erről van szó.Nem tudom,hogy a barátod ezt,hogy viseli(az én férjem mikor 18évesen az anyukámat gyászoltam,azt mondta,hogy ő nem gyászol és el-el ment szemrebbenés nélkül és nem zavarta,hogy nekem ez mennyire rosszúl esik).Jó,hogy van a kereszt anyukád...legalább Ő.Az,hogy nem sír az szerintem még rosszabb,mert így magába zárja és tudod az mindig kibukik valahol.Elég sok szempontból vagyunk sors társak,vasárnapi ebédet én sem tölöttem a közös asztalnál,csak délután ültem le, a lányom csatlakozott hozzám.Legalább a koleszban kicsit sikeresebb a helyzeted ezek szerint:) Sőt még,hogy tetézzem,az én apukám is alkoholista volt,sajnos erre ment rá az anyukám,hát én nem szeretnék így járni.Ő sajnos verte is az anyukámat!A különköltözésünkről majd írok,az egy külön fejezet lesz,most mennem kel az oviba a fiamért.
2010. febr. 8. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/21 anonim ***** válasza:
Az apukádról:a férfiak általában nem szeretik beismerni,hogy kissé túl lőttek a célon,legyen szó italról,vagy cigiről,csak mi nők,vagy a gyerekeik szoktuk elszenvedni:( A halálesetek engem is megszoktak viselni,lehet,hogy az a legnagyobb bajunk,hogy mindenki gondját,baját a hátunkon cipeljük. A férjemmel anno osztálytársak voltunk és jó barátok,de én mindig titokban szerelmes is voltam bele.Még nem voltunk 18-ak amikor összejöttünk.később volt egy féléves szakításunk, párom össze jött egy lánnyal.Én is találtam egy fiut aki a tenyerén hordott,figyelmes volt,az éjszakák fantasztikusak és mindent megkaptam tőle amit a férjemtől nem.De hiába a szerelem az szerelem!Ő belém zúgott,de én nem tudtam hiába akartam.Újra össze jöttem a férjemmel,nem vettem zsákba macskát tudtam mi a jó és a rossz tulajdonságai.Összeházasodtunk,házat vettünk,építgettük,gyerekek stb.Ő szeret a barátaival lenni,folyamatos versenyben álltam velük.Imádja a szakmáját ,munka mániás(a babérokra hajt nem a pénzre)én mindig többet kerestem.Gondoltam,hogy talán lehiggad ha segítek,hogy saját kis vállalkozása legyen.Hát nem így történt!Azóta alíg látjuk,nagyon elhidegültünk egymástól,öt éve nem élünk házas életet sem.Ahogyan ő szárnyal egyre magasabbra én úgy törpülök össze az árnyékában.Érezteti,hogy most ő a pénzkereső én az otthon űlő.Én sokat küzdöttem,hogy megmentsem a házasságunkat,mert elvileg még szeretjük egymást,de belefáradtam.Hogy jól döntöttem-e?Fogalmam sincs!De azt érzem,hogy ő melette már nem tudok önmagam lenni.Hogy nélküle sikerül-e?Sajnos azt sem tudom,de szeretnék az biztos!Hát dióhéjban ennyi!A házunkat eladtuk,várjuk,hogy kifizessék.Két ház nem telne ki az árából és a fiam is imádja az apját,nem szakíthatom el tőle.Egy félkész nagy házat veszünk amit át tudunk alakítani ikerháznak,nagyon jól meglehet osztani,az udvart is.A szuterin a férjemé lesz(ott lesz a mühelye),a lakószint egy fallal ketté osztható és hozzám fog tartozni a tetőtér ahol a gyerekek szobái lesznek.Írj a tisztaság mániádról(esetleg konkrét példákat amikor kellemetlen helyzetbe kerültél miatta).
2010. febr. 8. 17:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 A kérdező kommentje:
Szia! Örülök, hogy ilyen sokat írtál! :D Ne haragudj, hogy nem írtam már egy ideje, de megint itt vagyok koleszban és nem nagyon van időm, ha meg mégis lenne akkor többen vagyunk a szobában és nincs meg a megfelelő környezet, hogy írjak. Remélem holnap bővebb tudok lenni! Sokat gondolok Rád! Remélem jól vagy és minden rendben! :)
2010. febr. 10. 23:04
 20/21 anonim ***** válasza:
Szia!Már hiányoztál:D!!!De gondoltam,hogy most nem vagy olyan helyzetben,hogy írj,sebaj majd bepótolod ha lesz rá lehetőséged.Velem minden rendben,tegnap egészen tűrhető volt a hangulatom is.Remélem neked is rendben mennek a dolgaid.Lassan kezdjük csinálni a félkész házat amit megveszünk,nagyon sok lenne a dolgom ott,de brrr olyan hideg van:) Küldhetek legközelebb e-mailt? és ott esetleg msn címet cserélhetnénk,vagy e-maileznénk,ahogy Neked jobb!Akár már Te is a válaszod e-mailben küldhetnéd!Nagyon furcsa és nyomasztó ez a kialakulóban lévő enyém-tiéd helyzet a férjemmel,de nagyon igyekszem ezt súrlódások nélkül lebonyolítani.Remélem lesz bennem elég erő végig csinálni és később nem bánom meg.A lányom amikor megtudta,nagyon negatívan reagált rá,de aztán magától belátta és mostmár a maga módján támogat.de nem szeretném az összes gondom az ő nyakába zúdítani.A kisfiam még nem tudja,de úgy gondoltam,hogy majd fokozatosan közlöm vele.Nem lesz elzárva az apukájától mert a két előtér(lakás) között lesz egy ajtó amin bármikor ide-oda átsétálhat.Együtt aludni meg úgysem látott minket még.Bocs,hoyg ilyen kesze-kuszaságokat írok,de azt íroma mi épp eszembe jut.Ja és én is gondolok Rád sokat:)
2010. febr. 11. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!