Hol tudok más szenvedélybetegekkel (tisztaságmánia) megismerkedni?

Neten nem találsz ilyesmi fórumot? Vagy esetleg pszichológus lehet tud neked mondani valamit, hol vannak ilyen összejövetelek pl.

Nem szenvedélybetegség, hanem kényszerbetegség:) Vszínűleg azért nem találtál. A szenvedélybetegség az alkohol-, drogfüggőség pl:)

Hogy van ez nálad? Hogyan jelentkezik a pánik? Milyenek a családi körülményeid? Aludni jól tudsz? Vagy vannak rémálmaid?

Kenyszerbetegsegbe pl tisztesag mania,stb akkor menekulunk,ha tisztazatlan,megoldhatatlannak tuno elethelyzeteink vannak. Panikbetegseg-onbizalom,onismeret hiany+kulso tenyezok. Ezek nem oldodnak meg maguktol,sot... Pszichologiaval hogy allsz?

Én nagyon megtudlak érteni,mert teljesen hasonló helyzetben vagyok!És őszintén sajnállak is,mert legalább nekem 39évesen kelett igazán szembe néznem a pánik betegséggel(bár volt már néhány pánik rohamom 18 évesen amikor az anyukám rákban meghalt).Nem találtam én sem rendesen működő fórumot ahova hasonló gondokkal küszködők járnak.Majd még írok de most sajnos mennem kel.

A 11:08-as vagyok újra.Kalapot emelek és mélyen meghajolok előtted,hogy ijen állapotban képes vagy főiskolába járni,ehhez nagyon nagy akarat erőre van szükség!!!Nekem tavaly márciusban kezdődött egy igen komoly rohammal.Mivel nem volt teljesen biztos,hogy ez pánik így kezdetét vette egy kivizsgálás.Egy hónappal később kisfiammal pestre(tőlünk 40km-re)mentem és ismét negyan rosszul lettem,vissza már nem is tudtam jönni a busszal.Ott elvánszorogtam egy korházba, de nem találtak semmi mérhető bajom,így nyomban ki is raktak.A telefonom levolt merülve,telefon számok nem jutottak az eszembe,kész tortúra volt így segítséget kérni,de sikerült hazajutnom(az akkor 5éves kisfiammal együtt).Nem jártam még szakembernél,frontint szoktam bevenni,de csak ritkán és keveset.De az életemet fenekestül felforgatta az biztos.Fél évig nem tudtam buszra szálni,de azóta is nagyon félve utazok.Nem alszom jól(csak ha valamit beveszek)fáradtan ébredek,nincsenek barátnőim,teszem a minden napi teendőimet mint egy robot.Én régebben végig néztem már két számomra kedves embert akik ebből sikerült kijöjjenek,de mind kettő külső segítséggel.Egyik a kereszt lányom akkor azt hiszem 19volt.Olyan mélyre került,hogy a szobájából már nem tudott kijönni.Anyukája ott hagyta a munka helyét,vele volt mindig,5 év alatt jött ki belőlle,most teljesen jól van,lett egy élet társa,vidám,újra a régi!!!A másik a barátnőm volt,aki a férje miatt került bele,sokat szenvedett nem sokan értettük meg őt,segítséget nem fogadott el.Egyszer találkozott egy férfival,szárnyalt attól a perctől,azóta is együtt vannak,nagyon boldog,még szedi a gyógyszereit,de már újra a régi :)) Én is nagyon egyedül vagyok a gondommal meg egyébbként is.Van egy majdnem 16éves lányom és a már említett 6 éves kisfiam.A fiacskám súlyosan asztmás,kruppos most itthon vagyok vele.A férjem nem mondhatnám,hogy megérti ,tolerálja ha nem vagyok jó passzban.Nagyon magányos vagyok :(( Úgy döntöttem,hogy mivel úgy sem számíthatok rá,meg aztán vannak még más előzményei is a dolognak,elengedem a férjem.Külön költözünk hamarosan.Nagy rajtam a nyomás,mert fogalmam sincs hogyan fogom győzni mind anyagilag,mind fizikailag a két gyerekkel egyedül.De ez a társas magány sem jobb szerintem.Szeretném újra felépíteni önmagam,nem tudom,hogy fog-e menni egyedül.Nagyon sokat tudnék még írni és remélem lesz is rá alkalmam még.Írj te is a barátodról ,milyen a kapcsolatotok,hogyan zajlanak a magányos hétköznapjaid,a betegségedről,bármiről!!!