Szerintetek igaz az, hogy aki sokat beszél az öngyilkosságról, az nagy valószínűséggel nem követi el azt?

Sajnos, éppenhogy nem. Sokszor éppen azért beszél róla, mert már azon a határon van, hogy egy lépés választja el attól, hogy fixre eldöntse és a halált válasssza, nem az életet. A cry for helphez tartozik az, amikor valaki sokat fantáziál és sokat beszél az öngyilkosságról. A cry for help pedig nagyon-nagyon komoly dolog, tessék utánanézni!

Mindig oda KELL rá figyelni!

Egyetértek nagy mértékben az előttem szólókkal. Sokszor a depressziós személyek keresik a kiutat a problémájuk, vagy a fennálló helyzet miatt ,ezért mint végső megoldást választják ezt az utat. Nagyon sokan végső elkesereddtség és kilátástalanság el nem múlú gyötrelmeit nem képesek legyőzni. Nagyon szomorú hogy ez megtörténik.

Meg lehet különböztetni azokat akik komolyan gondolják amit mondanak, és azokat akik nem. Akik nem ,ők beszélni hajlandóak még az érzéseikről szinte bárkivel, és nincs konkrét tervük.

Akik komolyan gondolják sokszor csak 1-2 személynek nyílnak meg ,érdekes módon nem is saját családi körükben, a tendencia szerint, és sajnos csak tőmondatokban (védve ezzel önmagukat) egyfajta megértést, megbocsájtást várva tettük előtt. Ezt követi MINDEN esetben egy nagyfokú bezárkózottság aminek ideje személyenként változó. Van aki szinte 1-2 nap alatt ráhangolódik és megteszi, van aki megtervezi a részleteket. Sokszor az első gondolatrol tesznek említést, majd később amikor a környezet" megfeledkezik erről ,akkor a már továbbgondolt azonban nem kimondott változatát mégis megteszik akik véget vetnek az életüknek. MINDEN segélykiáltást komolyan kell venni! Akár segítség kell egy jó szó erejéig, akár szakszerű segítségnyújtásról legyen szó. Fiatalok esetében különösen fontos mindez, mert bátorságukat megnövelve pl (alkohol)gyorsan végrehatják szándékukat.