Mit tegyek, ha nagyon egyedül érzem magam? Gezdek begolyózni. Van barátom, de ha jön hozzám, nem csinálunk a filmezésen kívül semmi értelmeset. Nem tudunk már úgy beszélgetni, mint régen.

"Légy nyitott, ismerkedj, keress barátokat stb." - emberek, nem értitek, hogy a Kérdezőnek a barátja kell, nem pótszerek? Ezt nagyon nehéz felfogni? (Ezért jól le leszek pontozva, de lesz*rom. Legalább egyszer valahol leírtam, mekkora egy istenverte bullshit ez a légy nyitott és ismerkedj duma.)

Kérdező: kicsit téged is leoltalak, mert nem csak úgy lehet elmenni valahová, hogy pénzt kell költeni. Sőt az igazán értékes együttlétek pont nem kerülnek semmibe: ha pesti vagy, le kell menni a parkba, vagy elmenni a Margitszigetre. Vagy a faludban az utcákon sétálni és beszélgetni. Tök ingyen van, és pont az, ami hiányzik.

(A nyomorék filmezés meg pont ennyit ér, e helyről üzenem a világnak, hogy az *NEM* közös program, hogy bámulunk együtt egy képernyőt!)

Ha viszont ennyire különböző az igényetek egymásra a barátoddal, sajnos nem biztos, hogy működni fog ez a kapcsolat. Ezt valahogy meg kellene beszélnetek. Elmondani neki, hogy neked az jelenti az élő kapcsolatot, ha együtt vagytok. És ha ezt ő nem tudja/akarja vállalni, célszerűbb külön folytatni. Szerintem.

A pszichológus mindenképp jó ötlet. De mindig legyen ott a józan eszed, mert nagyon idióták is vannak közöttük.

Eddig a szituációnak szóló válaszom.

Eltelt több, mint 3 év. Mi lett veled/veletek?

Utolsó, ez egy majd 4 éves kérdés.. Amúgy valóban úgy gondolod hogy csakis egy ilyen emberre van szüksége akivel nem teljesen illenek össze?

""Légy nyitott, ismerkedj, keress barátokat stb." - emberek, nem értitek, hogy a Kérdezőnek a barátja kell, nem pótszerek?"

Leoltasz másokat mert azt írják hogy legyen nyitott. Erre te mit írsz?

"Sőt az igazán értékes együttlétek pont nem kerülnek semmibe: ha pesti vagy, le kell menni a parkba, vagy elmenni a Margitszigetre. Vagy a faludban az utcákon sétálni és beszélgetni. Tök ingyen van, és pont az, ami hiányzik"

Szerintem a többiek is pont erre értették a nyitottságot: bezártság helyett programok, séta stb.

Mindegy. Jelenleg úgy gondolom, hogy túl sok (volt vagy talán most is?) benned a düh. A magány és egyedüllét nem ugyanaz. Ha egy ember jól érzi magát egyedül és becsüli magát, akkor tudja csak másokkal is jól érezni magát.

Te bútorokat törsz, olyan düh van benned hogy ölnél, saját növényeidet teszed tönkre stb. A benned lévő érzelmi gubancot kellene oldani.

Elhiszem hogy lehet okod a dühödre, családi problémákból eredő (vagy a családod elvesztése miatt?) de elsősorban neked lenne érdekedben az hogy szembenézz ezekkel. Sokan voltak még tőled is rosszabb helyzetben. Mindenből van kiút és mindig van megoldás. Csak meg kell tenni az első lépéseket.

Ne a negatívra koncentrálj hanem akár erőszakkal is próbáld az elméd a negatív gondolatokból kivezetni és pozitív 'megerősítéseket' használni.

A barátod gondolom már nincs meg, de remélem jobban érzed magad. Még mindig boldog életet szeretnél? Hogy haladsz? Minden esélyed megvan rá.

A szituációval kapcsolatban pedig úgy gondolom vagyis gondolnám, ha még aktuális lenne, hogy bizonyos kompromisszumokat érdemes kötni. Pl ha csak ritkán ér rá, de amúgy minden klappol akkor megéri, de ha egyéb területeken sem megfelelő a dolog pl nem illettek össze, akkor nem éri meg főleg akkor nem ha valamelyik fél szenved. Ez nem minden esetben igaz, hisz sok szerelmes bármit megtenne a párjáért, és nekik valóban megéri, de a ti esetetekben más hisz annyit panaszkodtál kisebb dolgok miatt is, hogy ebből látszik, a ti kapcsolatotok nem az a "mindent megtenni egymásért" típusú.

A heti egy tali nekem is kevés lenne, viszont én is inkább az a nagyon elmélyülős típus vagyok és kimondottan szeretek egyedül lenni aki jól érzi magát filmmel, könyvvel, azaz introvertált vagyok, de ez most lényegtelen.