Van értelme folytatni?

Barátnőm elhagyott, autóm tönkrement, eladósodtam, munkahelyem megszünt, csóró vagyok, főiskolát véglegesen otthagytam, visszaszoktam a "tudatmodositokra" de már azok sem tesznek boldoggá, már nincs kedvem soha semmihez csak aludni, mert állandóan a "démonjaim" (problémáim, eddig elcseszett dolgok az életembe) járnak a fejembe és csak akkor szabadulok tőlük ha alszok. Nincsenek céljaim, terveim, vágyaim, vagyis amik vannak elérhetetlennek és megvalósithatatlannak tűnnek. Nem tudok örülni semminek, nem tesz boldoggá semmi ami régen igen, egy új ruha, telefon. Nem megy az emberekkel való kommunikáció, ismerkedés, nem járok társaságba mert nincs is hova, meg kisebb bulikba, néha néha egy nagyobbra elmegyek ami érdekel. Nem érzem jól magam a bőrömben, meghíztam, bár elötte sem voltam wgy adonisz. Nem érzem jól magam a mostani lakhelyemen sem meg amilyen helyzetbe belevagyok kényszeritve hogy éljek és ez is túl régóta van igy és felemésztett. Nincsen sok ismerősöm sem, 2 emberrel tarok kapcsolatot kb. soha nem voltam az emberek kedvence, szinte alig alig volt olyan hogy keresett volna valaki hogy mi van velem eddigi életem során. A lányok kedvence sem voltam alig pár kapcsolatom volt azok is végleg tönkrementek. Van akinek annyira kerek az élet és adja magát... de sajnos nekem nem igy ment soha. Mindenér küzdeni kellett a legalapabb dolgokért ami másnak természetes. Csak telnek a napok céltalanul ebben az állapotban és mostanába sokat gondolok rá hogy ha eddig nem változott semmi ezután sem fog és jobb lenne abbahagyni és már nem ijeszt meg a dolog, elfogadom a gondolatot hogy nekem jobb lesz így.. folyamatosan az jár a fejemben hogy öregszek és mennyi dolgot kihagytam az életemből eddig, és mennyi mindent elcsesztem és már nem lehet helyrehozni és már mennyi mindent nem tudok átélni fiatalon. annyiszor megpróbáltam már változtatni meg helyrehozni de mindig amikor nagy nehézségek árán kicsit jobb lett utánna minden elbaszódott mégjobban. Van akinek annyira kerek az élet és adja magát... de sajnos nekem nem. Mindenér küzdeni kellett a legalapabb dolgokért ami másnak természetes.