Nem tudok felnőni, pedig sürgős, mit tegyek?

Nem felnőni kell. Hanem leküzdeni a függőséget. Nyilván azért alakult ilyen társfüggőség, mert hiányzott gyerekkorodban a biztonság.

Kérd szakember segítségét. Szerintem nem lehetsz olyan nehéz eset és meg fog oldódni.

"Mi az, hogy társfüggőség. Eleve az ember társas lény. Jó hogy vágyik valakire, ez természetes dolog."

Pedig van ilyen, hogy társfüggőség. Persze, hogy normális, hogy vágyunk valakire. De aki csak egy másik ember valakijeként tudja magát elképzelni és belemegy mindenféle kapcsolatban, akkor is ha rossz, csak azért, hogy ne legyen egyedül az nem jó.

Egy jó kapcsolat alapja, hogy két önálló, független ember találkozzon össze.

És a félelméből is látszik, hogy egy egyedül nem mer semmit sem csinálni, az utcára kimenni sem. Ezért van szüksége valakire, mert egyedül hétköznapi dolgokban sem boldogul.

Nehogy azt mondd már nekem, hogy ez is természetes?

Hm, én érteni vélem a tüneteidet. Nekem is hasonló volt, ráadásul pont ugyanabban a korban: 12 éves koromig minden oké, vagány kiskölyök voltam, aztán anyukám egy válságos helyzetbe került, amivel szinte egyedül volt, és onnantól kezdve teljesen megváltoztam. Mikor kiderült, hogy anyukám milyen érzékeny, és szüksége van rám, hirtelen teljesen meg kellett komolyodnom és túlérzékennyé váltam. Anyukám már rendben van, de én még mindig nem.

Azt gondolom, hogy ilyenkor, akárcsak nekem, az a program került be az agyadba, hogy mindenáron anyukád mellett kell lenned, mert rád kell számítania. Ezt magad is alátámasztod, hiszen azt írod, hogy csak otthon lébecolsz. Magyarán anyukád közelében vagy továbbra is. Félsz eltávolodni tőle, mert ő a támaszává tett téged. Ez amúgy valószínűleg valahol mélyen elég nagy dühöt is szülhetett benned, hisz megfosztott a független, gondtalan gyerekkorodtól. Nem lehet egy gyereket annak kitenni, hogy egyszer csak felelős lesz más életéért.