Valami nincs rendben velem, szerintetek mire utalnak ezek a jelek?

Úgy érzem, hogy nem tudok teljesen beilleszkedni a társadalomba. Kommunikációs problémáim vannak és gyakran szorongok is. Ez egyre rosszabb lett az elmúlt 2-3 évben, ahogy egyetemre kerültem.

Kevés ismerősöm van, viszont azok nagyon közeliek, és nagyon őszintén tudok velük beszélni, igazából csak az ő társaságukban érzem teljesen felszabadultnak magam. Én tudom, hogy valami nincs rendben velem, próbálok úgy viselkedni, mint egy átlag ember, de nem vagyok az, és egyre nehezebben megy. Az egyetemet nem tudtam elvégezni, félbehagytam a félév közepén. Most megkerestek, hogy segítsek egy projekt elkészítésében, úgyhogy napi 8-10 órában aktívan foglalkozok ezzel. Nem érzek boldogságot, mindössze pillanatnyi örömöt időnként. Akkor is, ha valami sínen van és jól megy, egy kis ideig jól érzem tőle magam, utána megszűnik. Amikor dolgozok, úgy érzem, hogy értek valamihez, egyébként pedig gyakran egy senkinek gondolom magam, annak ellenére, hogy sokan biztatnak és elismernek a munkáim alapján. Néha olyan érzésem van, mintha egyre megszállottabb, hajthatatlan lennék, és nem érdekel az egészségem sem, csak hogy elérjem a célomat. Egyre kevesebbet alszok, és egyre nehezebben is alszok el. Egyik nap 4 órát aludtam, mert utaznom kellett, utána azt gondoltam, hogy simán megy majd az alvás, és 2-3 órán át nem tudtam elaludni, annyira lefoglaltak a gondolataim.

Időnként más emberek társaságában alárendeltnek érzem magam valamiért, ezért nehezen is tudok kommunikálni. Leginkább nagyobb társaságokban jelentkezik, mondjuk sörözés során, hogy nem tudom érvényesíteni magam, nem tudok bekapcsolódni. Nagyon nehéz közel kerülni hozzám, viszont akinek sikerül, azzal nagyon nyitott és őszinte a kapcsolatom. Gyakran érzem azt is, amikor ismerkedni próbálok, vagy valakivel beszélek, aki nem túl közeli ismerősöm, hogy nem akarnak velem beszélni, mintha fárasztanám őket, és nem lenne szükségük a társaságomra. Gyakran van, hogy elképzelek szituációkat, amik nem történnek meg, mint valami alternatívát. Leginkább olyanokat, amik az érzéseimet tükrözik, időnként olyan emberekkel, akikkel már évek óta nem találkoztam.

Párkapcsolatokban nem vagyok jó. Néhány éve megismertem egy lányt, aki elég jó hatással volt rám, de nem akart összejönni velem. Ez nekem rosszul esett, úgyhogy nem beszéltem vele többet. Mostanában megkerestem, és eleinte azt hittem, hogy örült, hogy írok, de kezdem azt érezni, hogy ő sem igényli a társaságom, mint sokan mások. Nem szeretnék már tőle semmit, de annyira közvetlen volt, hogy úgy éreztem, hogy ebben a nehéz időszakban jó hatással lenne rám, és önbizalomban is segítene, mert ezen a téren sem vagyok túl jó.

Néha céltalannak gondolom az életem, rossz kedvem van, máskor jobb (ezen általában a hobbim és a munkám segít). Időnként depressziósnak is érzem magam, de nem annyira súlyosan. Öngyilkosság már megfordult a fejemben, de azt is inkább csak elképzeltem, nem gondoltam komolyan.

Vannak testi hibáim is, amikkel nagyon nehezen barátkoztam meg, és gyakran kívántam, hogy bár máshogy néznék ki, más lennék. Nem annyira komoly, viszont elég ahhoz, hogy lerombolja az önbizalmamat.

Lehet, hogy kisebbrendűségi komplexusom van, de az is, hogy borderline személyiségzavarom. Nem tudom, csak tünetek alapján ezek jutottak eszembe. Tervezek pszichológushoz menni, hogy kiderítsem, mi a bajom, és mitől, de kifelé azt mutatom, hogy minden rendben van velem, és félek, hogy a családom nem értené a szituációt, mert erről nem beszélek velük (habár a kommunikációs problémáimat észrevették már).

Nektek mi az elképzelésetek rólam ez alapján? Szerintetek el tudnak fogadni az emberek, amilyen vagyok, vagy mindig ilyen magányosnak fogom érezni magam? Nem tudom, hogy mit tegyek, kivel beszéljek.