Elmenjek pszichológushoz 14 évesen?

Szia!

Én azt javaslom, hogy ne félj, és mindenképp próbáld meg a pszichológust. Nem kell szégyenkezned, mindenkinek akadhatnak problémái az életben, amiket egyedül nem tud megoldani, és a tieid egyáltalán nem könnyűek (a gúnyolódás és az alkoholista apa nagyon nehéz dolgok egy fiatalnak), úgyhogy szerintem nyugodtan kérj segítséget. Ha kényelmetlennek érzed, nem kell elmondanod senkinek, nem tartozik másra (én is jártam a te korodban és én sem örültem volna, ha megtudják).

Hogy zajlik az egész? Nos, bemész, bemutatkozol, elmondod az élettörténetedet. A szakember megkér, hogy mondd el, mi a probléma, és az első pár alkalommal valószínűleg inkább kérdezni fog, mint tanácsot adni. Mondj el nyugodtan mindent.

Egy pszichológus igazából abban tud segíteni, hogy felnyitja a szemedet olyan dolgokra, amiket nem látsz, rávezet olyan dolgokra, amikre magadtól nem jönnél rá. Például rámutathat arra, hogy mi az, amivel esetleg te adsz alapot a gúnyolódásnak és hogyan változtathatsz ezen (ne feledd, hogy az, hogy ők mit csinálnak, csak a fele a történetnek; a másik fele a te reakcióidon múlik), vagy mi az, amit esetleg nem látsz magadról, amit egy kívülálló észrevesz. Adhat tanácsokat, hogy hogyan viseld el könnyebben a dolgokat, segít megérteni, hogy mi miért alakul(t) úgy, ahogy az életedben.

Nem tudom, hogy a barátnőd milyen pszichológushoz jár, de szerintem az iskolapszichológust kéne megpróbálnod. Biztos van a sulidban.

A pszichológuson kívül azt tanácsolnám, hogy találj olyan barátokat, akikre számíthatsz és akikben megbízhatsz, ők segíthetnek átvészelni a gondokat. Fontos, hogy ne zárkózz be! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, tudnod kell, hogy 14-15 évesen a legszemetebbek, legkezelhetetlenebbek a fiatalok. A tanároknak is alighanem ez a korosztály a rémálma. Hogy a szüleidnek elmondod-e, azt neked kell eldöntened. Ahogy kényelmesebbnek érzed.