Aszociális lennék? Tegyek ellene valamit?

Én egy 17 éves lány vagyok, amit most leírok, az mindig is igaz volt rám.

Nem szeretek emberek között lenni, főleg, ha beszélni kell. Beszélgetni neten sem szoktam, bár ott könnyebben megy. "Élőben" sokszor nem tudom, mit mondjak, hülyének érzem magam, elfelejtem, hogy mit mondott a másik.

Csak egy barátom van, de még ezt is soknak érzem. Akkor érzem jól magam, amikor egyedül vagyok. Nem vagyok depressziós (bár anyukám úgy gondolja, mert szerinte az, hogy nagyon szeretem a félhomályt, a ködöt és a viharokat, az csak arra utalhat, és nem hiszi el, hogy nem vagyok szomorú), nincs rossz kedvem, mégsem szeretek emberek között lenni. Ha sokan vagyunk egy helyen (pl. boltban), akkor legtöbbször fizikailag (is) rosszul leszek. Akkor is, ha nincsenek sokan, de sokáig ott kell lennem (pl. vasárnapi ebéd).

Az egész napot egyedül töltöm, és így jó nekem, nem érzem, hogy társaságra lenne szükségem. Anyukámnak ez nagyon nem tetszik, szerinte ki kéne mozdulnom. Nektek mi a véleményetek? Tényleg változnom kéne akkor is, ha én így tökéletesen jól érzem magam?