Mit tehetnék? Bővebben lent.

Ez egy lassú folyamat. Ha tényleg annyira sok traumád volt és ennyire rosszul vagy, akkor valószínűleg inkább években, mint hónapokban kell gondolkozni a terápiánál. Az pedig természetes, hogy hullámzó a hogy léted. Én is állandóan visszacsúszok, pedig közben tényleg érek el haladást. Csak ezt én nem túlzottan érzem, egyedül a környezetem tud rámutatni. nagyon jó hír hogy jelenleg is jársz olyan szakemberhez aki jó, akiben megbízol. A pszichiáterről és a bogyókról annyit, hogy valószínűleg pont azért írta fel neked, mert ő is látja, hogy a fizikai tünetek elviselhetetlenné teszik az életet. Ő így tud segíteni. Persze ilyen fiatalon még a jobb orvosok is ódzkodnak attól, hogy túl sok mindennel tömjenek. De ha nagyon rosszul vagy és tényleg kilátásban van, hogy egyszer bekattansz és kinyírod magad, akkor lehet, hogy mégis érdemes volna megpróbálnod. Persze nem úgy, hogy bármit beveszel, amit adnak, hanem bátran kérdezd meg a dokitól hogy mit és miért akar neked adni. Aztán meg mond el, hogy neked miért vannak rossz érzéseid azzal a gyógyszerrel kapcsolatban. És utána még mindig dönthetsz úgy, hogy kösz nem.

Én se szeretem a gyógyszereket, de ha azok a bogyók megmenthetik az életed, és esélyt adnak, hogy ne legyen minden napod egy szenvedés, akkor én a helyedben tényleg megfontolnám, bármilyen a véleményem róluk.

Más... Barátaid mennyire vannak? És mennyire tudnak a problémáidról? Fontos volna, hogy ha a szüleid nem is, de legalább a barátaid melletted álljanak. Sokat segíthetnek már csak azzal is, hogy tudod, hogy számíthatsz valaki(k)re. Ezt tök egyedül végigcsinálni hihetetlenül nehéz.

Az jó, ha van egy ilyen biztos párkapcsolatod, még ha távkapcsolat is. Ezért sokan irigyelhetnének :) A barátokkal sok gond lehet, de azért érdemes néha napján közel engedni másokat, még ha így bánthatnak is, mert egyedül tényleg nagyon nehéz. Azt mondják, hogy ha nagyon rosszul vagy lelkileg, akkor fontos, hogy kimozdulj és legyenek programjaid másokkal. Mert a legrosszabb amit tehetsz, hogy elzárkózol és magadba fordulsz. (persze általában ösztönösen utóbbit tesszük)

Szerintem a szüleiddel érdemes volna beszélgetned. Nem magadról, vagy a problémáidról, csak beszélgetni. Esetleg elmondani anyukádnak, hogy te tényleg szeretnél neki segíteni, hogy jobban érezze magát, de ha állandóan bánt téged, akkor erre képtelen vagy és mindkettőtöknek csak rosszabb lesz. Tudom hogy nehéz. Hasonló problémákat én is megéltem. De ha csak hagyod, hogy a dolgok így legyenek, az mindenkinek rossz. Beszéljétek meg. Próbálj meg leülni velük (nem veszekedni) és őszintén elmondani a véleményed. Már elég nagy vagy ahhoz, hogy abszolút jogod legyen ehhez. Ha szóban nagyon nem megy a kommunikáció, akkor írd le. És fontos, hogy próbáld úgy megfogalmazni a dolgokat, hogy abból ne az jöjjön le, hogy csak ők a rosszak és nekik kéne változniuk. Ha már egy család vagytok, akkor ez azt jelenti, hogy együtt kell próbálkoznotok. Még 2 éved van a nagykorúságig. Addig még próbálj meg próbálkozni (persze ez ne vegye el minden energiádat, az azért felesleges). Ha tényleg reménytelen, ha úgy érzed majd, hogy ez vesztett ügy és már mindent megpróbáltál, akkor költözz el, amint lehetséges. Menj más városba egyetemre, vagy ilyesmi. De remélem helyre tudjátok hozni.

Kisállatod van? Nagyon jó hatással tud lenni az emberre.