Hosszú ideje minden nap gondolok az öngyilkosságra, de október vége óta úgy érzem, durván ki vagyok borulva, mit tehetnék? (Többi lent)
A családommal már évek óta rossz a kapcsolatom, főleg apámmal, gyakran ideges vagyok miattuk, de szerintem ezt nem kell részleteznem.
Még tavaly állapított meg nálam a pszichiáter szorongást és depressziót, antidepresszánst is felírt, jártam hozzá egy ideig, a gyógyszert kiszedtem, de aztán nem mentem hozzá többet, mert nem volt empatikus, mindig engem támadott, és csak rosszabb lett a hangulatom a kezeléskor, kezelés után. Pszichiátriát is javasolt, de oda azért nem akartam menni, mert 1-2 hónapig minimum benn tartottak volna, és biztosan megtudták volna az osztálytársaim, tanáraim, és ők olyanok, hogy ezért hülyének néztek volna, és szégyelltem volna ezt előttük felvállalni.
Egy ideig jobb volt a helyzet, de október vége óta teljesen ki vagyok borulva, későn fekszem, korán kell kelnem az iskola miatt, gyakran sírok reggelente, annyira elegem van, és a jegyeim is feszültté tesznek, például múltkor az angol tanár csak úgy kihívott felelni, azt sem tudtam, miből, nem vettük azt az anyagot, amit számon kért, és kaptam rá egy kettest, pedig alig kérdezett valamit. A matek jegyeim is rosszak, szerdán lesz belőle tz, ma próbáltam gyakorolni, de hiába gondolkodtam rajta sokat, egyszerűen nem értettem meg, hogyan kell csinálni, és elsírtam magam. Az önértékelésem nagyon rossz, főleg a jegyeim, és az énképem miatt. Persze a külsőmmel még úgy ahogy ellennék, de otthon állandóan beszólogatnak a magasságom miatt (alacsony vagyok), és a testalkatom miatt (vékony vagyok), + gyakran lehülyéznek. A komplexusaim miatt ritkán járok társaságba, ezért barátaim nincsenek, mert akik próbálnának is nyitni felém, finoman, de el vannak utasítva, úgy értem nem bántom meg őket, csak nem megyek ki velük sehova, ritkán vagyok velük (iskolán kívül), mert kevésnek érzem magam a társaságukban (meg amúgy is, de a jelenlétük csak jobban erősíti ezt bennem). Egy csődtömegnek érzem magam, gyakran fordultam már a vagdosáshoz, mert az segített valamennyit. Az öngyilkosságra régebben is gondoltam, de akkor még csak azon filóztam, mi lenne a többiek reakciója, ha megtenném, de mostanság már komolyan gondolkodom rajta, hogy egy nap megteszem. Nem vagyok benne biztos, hogy megéri folytatni. Ti mit tennétek a helyemben/mit ajánlanátok? TUDOM HOSSZÚ, DE KÉRLEK LEGALÁBB PÁRAN OLVASSÁTOK EL.
válasza:Vannak még lehetőségek, ahol ingyen szakszerű segítséget kaphatnál. Csak mondjuk azt elismerem, hogy az ilyenekről nehéz tájékozódni. De vannak szervezetek is, meg államilag létrehozott helyek is ahol az ifjúságot próbálják segíteni. Hallottam például családgondozókról, ahol ingyenesen járhatsz pszichológushoz. Hol laksz? Esetleg a ti környéketeken is van valami.
Egyébként kitartás! Tudom, hogy nagyon nehéz és hogy annyira jó és egyszerű volna végre feladni, de tartozol magadnak annyival, hogy küzdj és megpróbálj túllépni mindezen. És kaphatsz segítséget, tényleg. Talán nem egyszerű kérni és nem egyszerű rájönni hogy ki adhat, vagy hogy milyen segítség kéne neked, de a csúnya, gonosz világban azért még vannak jó emberek, akik akarnak segíteni és tudnak is. Csak ne add fel! Tartozol magadnak annyival, hogy mindent kipróbálj!
Egyébként vannak ingyenesen hívható segélyvonalak is, lehet hogy ők is tudnának segíteni abban, hogy mit tehetnél.
válasza:Hasonló problémám van neked is. Három-négy éve kezdődött családi problémákkal, akkor gondoltam életemben először az öngyilkosságra..aztán rendeződtek a dolgok. Két hónapig minden jó volt. Aztán megismertem egy lányt, akit azóta is szeretem, pedig nem érdemli meg.. Lassan másfél éve szeretem. Az elején elhitette hogy ő is szeret..stb aztán kiderült, hogy nem. Lehet hogy azt gondolod, hogy szánalmas vagyok, de én se tudom miért van ez. Minden nap úgy kelek fel hogy vajon mit baszhattam el hogy ezt érdemlem?
Nagyon sokszor rosszul vagyok, meg minden..
Ha gondolod írj privátba! 16/F
Én régebben jártam hasonló cipőben, csak éppen szakemberig nem jutottam el,pedig én anyukámnak könyörögtem anno, hogy vigyenek el pszichológushoz. (nekem apukám idegbeteg, nagyon sokáig képtelen voltam szót érteni vele, pláne amikor tini voltam...)
Tudod mi kell neked? Idő. Nem kell neked antidepresszáns, pláne ilyen fiatalon ne is szedd többet, csak rászoktatnak, ha valaki, akkor én a családi hátterem miatt otthon vagyok ebben a témában... Először is olvasd szépen végig te magad a kérdésed, elemezgesd csak ki a soraid és meglátod, amit szerintem már te is tudsz: leginkább az önbizalmaddal van baj. Senki más nem fog tudni segíteni, ha te magad nem szeretnél kimászni a szituból, csak beleülsz a közepébe és sírsz. Tapasztalat. Baromi nehéz, pláne amikor otthon is szekálnak (az apám kiskoromtól kezdve lehülyézett - és ez volt a legfinomabb kifejezés, amit leírok...). Magadnak kell eldöntened, hogy megváltozol, aztán naponta építgetni szép lassan az önbizalmad. Amit eddig csináltál (pl. mindig visszautasítottad a többieket, ha elhívtak), most próbáld másképp, fogadd el a meghívást, mozdulj ki. Nem vagy kevesebb, csak akkor, ha annak látod magad. Nekem 6 évembe telt eljutni erre a szintre, de megéri. Az öngyilkosság gondolatába ne is fektess több energiát, foglalkozz egy kicsit magaddal, ismerd meg magad, keress célokat amikre koncentrálhatsz! Sokkal könnyebb lesz, ha van egy egészséges képed magadról. (megsúgom, az hogy valaki alacsony semmivel sem teszi kevesebbé, mint a többiek, a matek pedig nem megy mindenkinek gördülékenyen). A jegyeid javulni fognak, amint elkezded megtalálni önmagad.
Őszintén remélem sikerül elindulnod valamerre és hogy elgondolkozol mindezen, mert nem lehetetlen, ha valóban elkötelezed magad a változás mellett.:) Ja és persze ha szeretnél bármikor írhatsz üzenetet, szívesen beszélgetek veled:)
20/L
Köszönöm annak a négy embernek, aki elolvasta. Itt a városomban jártam már ingyenesen egy pszichológushoz kb 5 hónapon keresztül, de anyámnak minden kezelés után csak azt mondta, hogy vigyen el pszichiáterhez, mert annyira negatív vagyok (ez meg is történt, a kérdésem leírásában ugye el is mondtam, mik lettek a következményei).
Én szívesen beszélgetek bárkivel, őszintén szólva jól is esne, viszont nem szeretnék másokat üzenetben terhelni a problémáimmal, nem akarok "mártírkodni".
Amúgy nekem egy felnőtt ismerősöm Frontint szed, és tudom, butaság volt, de kértem tőle, nehezen, de rászedtem, sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Eleinte nagyon jó volt, bevettem egy fél tablettát, és olyan szinten lenyugodtam tőle, hogy arról álmodni sem mertem volna. Kb két hét szedés után már nem annyira használt a fél, és egészet kezdtem szedni, de egy hét után azt vettem észre, hogyha nem veszek be egy egészet, akkor szörnyen érzem magam, szóval megijedtem, és ismét felet kezdtem szedni. Szerintetek hagyjam abba? Számomra is hülyeségnek tűnik, de gyakran már annyira ideges voltam, hogy szívem szerint magamnak estem volna a pengémmel, viszont az nem kevés vérrel járt volna, amihez már nem volt kedvem, szóval inkább bevettem egy Frontint. Ennek hosszútávon nagyon rossz következményei lehetnek? Tudtok javasolni barátságosabb módszereket olyan helyzetekre, mikor már teljesen ki vagyok borulva? Előre is köszönöm a válaszokat.
válasza:Az első válaszoló vagyok.
Nem jó ötlet hosszútávon állandóan nyugtatót szedni, bár értem miért teszed. Ismerem azt, amikor rádöbbensz, hogy milyen jó érzés a hatása és segít egy időre és ezért vágyni kezdesz rá. De hidd el, ez rossz ötlet. A nyugtatóktól nagyon erős függőség alakulhat ki.
Írj nekem privátot nyugodtan. A legtöbb problémával amit leírtál, már én is találkoztam. Talán tudok segíteni abban, hogy ne bántsd magad annyira, mert én is harcolok ezzel a dologgal és szakemberek segítenek nekem, hogy ne tegyem. Szóval ne fogd fel mártírkodásnak, csak egyszerűen írj és dumálunk egyet. Persze csak ha szeretnéd. Azért nem kezdeményezek én, mert tudni akarom, hogy tényleg szeretnéd-e és nem csak én erőszakolom magamat rád. 19/L
válasza:Ez egy ingyen online pszichológus
Ajánlom még Brian Tracy Főnix szemináriumát. És Kereszty András György előadásait. Megerősít. És majd valamennyire tudod kezelni az embereket.
Amúgy kb 24 éves korod után enyhülni fog a depressziód mindenképp, csak nődd ki a kamaszkort. Nem biztos hogy meg fog szűnni. A hozzáállásod is rengeteget segít:) Ami az alakodat illeti, a magasságodon nem tudsz változtatni. De gyúrhatsz, és az egyrészt önbizalmat ad, másrészt vannak lányok akiknek bejön:D Kipróbálhatod a társastáncot. Lehet hogy fiúnak ez nem annyira imponáló első hallásra, de később épp ez miatt fognak jó pasinak tartani a csajok. Személyiség fejlesztő is a tánc. Kell egy minimálisat beszélgetni, közel vagy egy másik emberhez és te kell irányíts. Ami azt jelenti, hogy te vállalod a teljes felelősséget a táncotok minőségéért (a társas táncban mindent meg tudsz tanítani a lánynak ha tudsz irányítani - persze a lány is egy minimálisan hajlandó kell legyen hagyni magát), meg tanulod kezelni a lányokat is:D A te esetedben nagy valószínűséggel nehezebben fogsz majd eljárni otthonról és minden amihez hozzá fogsz mintha nem menne.. De lassan ez változni fog. Csak rengeteg próbálkozás és akadály útján érsz el a sikerig. De ha nagyon nem szereted a társaságot, kezdetben megteszi az is ha valami MMORPG-t játszol és ott keresel barátokat. Még ha csak játszás céljából is. Az emberek féltenek a játékoktól, de igazán az állapotodnál nincs rosszabb. És egy MMORPG nem csak barátokat de sikerélményeket is nyújt. Nem vagy egyedül. Rengetegen meg akarunk halni gyakran. De valamiért tudjuk, hogy nem szabad - mert még élünk:D Azt hiszem mind találunk valami elég fontosat az életünkben ahhoz, hogy ne haljunk meg. Amúgy a társaság sokat javít. Épp ma tanultuk pedagógián, hogy a legfejlettebb állatok a legéletképtelenebbek a társuk nélkül. Szóval ne engedd, hogy kihalj:D Mert ritka faj vagy (csak egy van belőled)
válasza:" Tudtok javasolni barátságosabb módszereket olyan helyzetekre, mikor már teljesen ki vagyok borulva?"
Remélem, megvagy még. Nekem az ír népzene az, ami ideig-óráig felvidít. Régebben csak hallgattam, mostmár játszani is szoktam. ...
Nem tudom, mi lesz a megoldás a problémádra, de talán az segít, hogy akikre most haragszol, ők is csak emberek és lehet, hogy hasonló problémával írnak ugyanide.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!