Hosszú ideje minden nap gondolok az öngyilkosságra, de október vége óta úgy érzem, durván ki vagyok borulva, mit tehetnék? (Többi lent)

A családommal már évek óta rossz a kapcsolatom, főleg apámmal, gyakran ideges vagyok miattuk, de szerintem ezt nem kell részleteznem.

Még tavaly állapított meg nálam a pszichiáter szorongást és depressziót, antidepresszánst is felírt, jártam hozzá egy ideig, a gyógyszert kiszedtem, de aztán nem mentem hozzá többet, mert nem volt empatikus, mindig engem támadott, és csak rosszabb lett a hangulatom a kezeléskor, kezelés után. Pszichiátriát is javasolt, de oda azért nem akartam menni, mert 1-2 hónapig minimum benn tartottak volna, és biztosan megtudták volna az osztálytársaim, tanáraim, és ők olyanok, hogy ezért hülyének néztek volna, és szégyelltem volna ezt előttük felvállalni.

Egy ideig jobb volt a helyzet, de október vége óta teljesen ki vagyok borulva, későn fekszem, korán kell kelnem az iskola miatt, gyakran sírok reggelente, annyira elegem van, és a jegyeim is feszültté tesznek, például múltkor az angol tanár csak úgy kihívott felelni, azt sem tudtam, miből, nem vettük azt az anyagot, amit számon kért, és kaptam rá egy kettest, pedig alig kérdezett valamit. A matek jegyeim is rosszak, szerdán lesz belőle tz, ma próbáltam gyakorolni, de hiába gondolkodtam rajta sokat, egyszerűen nem értettem meg, hogyan kell csinálni, és elsírtam magam. Az önértékelésem nagyon rossz, főleg a jegyeim, és az énképem miatt. Persze a külsőmmel még úgy ahogy ellennék, de otthon állandóan beszólogatnak a magasságom miatt (alacsony vagyok), és a testalkatom miatt (vékony vagyok), + gyakran lehülyéznek. A komplexusaim miatt ritkán járok társaságba, ezért barátaim nincsenek, mert akik próbálnának is nyitni felém, finoman, de el vannak utasítva, úgy értem nem bántom meg őket, csak nem megyek ki velük sehova, ritkán vagyok velük (iskolán kívül), mert kevésnek érzem magam a társaságukban (meg amúgy is, de a jelenlétük csak jobban erősíti ezt bennem). Egy csődtömegnek érzem magam, gyakran fordultam már a vagdosáshoz, mert az segített valamennyit. Az öngyilkosságra régebben is gondoltam, de akkor még csak azon filóztam, mi lenne a többiek reakciója, ha megtenném, de mostanság már komolyan gondolkodom rajta, hogy egy nap megteszem. Nem vagyok benne biztos, hogy megéri folytatni. Ti mit tennétek a helyemben/mit ajánlanátok? TUDOM HOSSZÚ, DE KÉRLEK LEGALÁBB PÁRAN OLVASSÁTOK EL.