Mit tegyek? Pánikbetegség, esetleg más lelki probléma? (Bővebben lent)

Szerintem én is 16 lehettem amikor nekem kezdődött. Nem tudtam elmenni például színházba, mert bementem megláttam az embereket, hányingerem lett, alig kaptam levegőt, a könnyeim akaratom ellenére folyni kezdtek, pontosan azok a tünetek amiket te is leírtál. Ki kellett mennem a színházból, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni. Ugyanezek a tünetek előfordultak többször is, legyen az zsúfolt váróterem, vagy akár az is elég volt kiváltó oknak, hogy nem tudtam a szokásos pulcsimban elmenni az edzőterembe, és egy másikban pedig képtelen voltam, mert az előbb leírt tünetek jelentkeztek. Még olyankor is előfordult mikor egyszerűen annyi lett volna a dolgom, hogy átsétáljak a főtéren.

Most 18 vagyok, idén kezdtem az egyetemet egy külföldi fővárosban és jól vagyok. Használom a tömegközlekedést, elintézem a dolgaimat a hivatalban, ha bármi gond van könnyedén kérek segítséget az utcán emberektől, mindezt egy idegen nyelven.

Már kb fél éve, de lehet, hogy több, nem jelentkeztek a tünetek, nem pánikoltam be olyan helyzetekben, amilyenekben egy évvel ezelőtt még igen.

Hozzá kell tennem, hogy mikor ez volt, annyira durva volt, hogy anyukámat is rendesen megijesztettem a dologgal, pszichológushoz akart küldeni, de persze nem mentem el.

Én ezt az egész pánik dolgot betudtam a tinédzserkornak, mert nagyon úgy tűnik, hogy most, hogy már kifelé mászok ebből a korból, elmúlt. (ezt most lekopogom)

Lehetséges, hogy ez nálad is csak a korod velejárója, ahogy szerintem nálam volt. El fog múlni, csak kitartás ;)

Amit még megpróbálhatsz az az -talán ez nekem is segített egy kicsit - hogy olyan dolgokat amiktől amúgy bepánikolnál, csinálj a barátaiddal. Pl buszozzatok együtt. Meglátod, sokkal könnyebb túl lenni ilyen hétköznapi helyzeteken, ha a barátaid veled vannak, és akkor hamar rájössz, hogy igazából nem is olyan rémes a dolog, mint amilyennek te azt elhiteted magaddal.

Remélem tudtam segíteni, kitartás.

18/l