Szerintetek ez normális?

Ez a „Igazából elváltunk a férjemmel és azóta gyakran megverem ez is okozhatja?” mondat annyira durva, hogy először azt hittem, hogy viccelsz.

Nagyon-nagyon visszafogott leszek, de csak azért, mert azt gondolom, hogy Neked is baromi nagy szükséged van a segítségre:

1. A válás a gyerek életében nagy trauma és önmagában már ettől is lehet, hogy rosszakat álmodik és rosszul teljesít. Persze ezzel együtt is, ha van egy nem működő kapcsolat, akkor jobb a válás, mint két együtt élő, folyton marakodó, boldogtalan ember.

2. Ha a válástól nem lennének problémái, attól hogy vered attól aztán tutira lesznek. Főleg ha még azért is hibáztatod, mert találkozni akar az apjával.

3. Természetes, sőt mi több HELYES, hogy az apjáról kérdez.

4. Első körben ne pszichiáterhez vidd, hanem pszichológushoz.

5. Te is járj pszichológushoz.

6. Ne mondd el a munkahelyeden.

7. Ha mégis megtudják, sz@rd le. A gyereked hogyléte esetleg, talán de csak talán, egy icipicit fontosabb mint a kollégáid véleménye.

8. Vegyél magadnak egy bokszzsákot.

Szerintem, ha ezt egy gyámügyes látná, akkor "nagyon örülne neked". Kezet emelni egy gyerekre? Miért szükséges ez.

Egy anya a gyermeke érdekeit nézze, ne azt, hogy minek nézik a munkahelyén.

A gyerekemért tűzbe tenném a kezem. Egy igazi retardált állat vagy. Azon nem gondolkodtál még, hogy a gyerek esetleg a lelki megpróbáltatások miatt nem alszik és ezért vannak a rossz álmok?

Ahelyett, hogy kezet emelsz a gyerekedre szeretetet próbálj neki adni.

Szerencsétlen bolond. Jöhetnek a "lehúzások nyugodtan".

Kedves kérdező!

Őszinte leszek, de kérlek olvass végig, nem akarok durva lenni!

Úgy gondolom, Neked sok problémád van, és egy nagyon erős megfelelési kényszered. De ezt nem szabad a lányodra is ráerőltetni!

Mikor a szülők elválnak, a gyermekek ezt mindig magukra veszik, és magukat hibáztatják. Az iskolai "teljesítményromlása" is ezért van, ezen csak akkor tudsz segíteni, ha a lányod mellett vagy, de ehhez szükséges lenne, hogy Te is rendbehozd magad, hiszen a megfelelési kényszered is van valamitől. Ez nem jelenti kicsit sem, hogy hülye vagy, vagy kisebb értékű ember, csak vannak sérelmeid, lelkileg instabilabb vagy.

Visszatérek kicsit a lányodra. Természetesen a miatt, hofgy vered, ezt az érzést erősíted benne, hogy igen, ő a hibás, és gyakorlatilag a helyett, hogy melllette lennél, akaratlanul ugyan, de félelemben tartod.

Én tudom, hogy nagyon szereted a lányodat, és el is hiszem, viszont nem fogsz tudni egészséges embert nevelni belőle, ha nem oldod meg a saját problémáidat! Szerintem első körben Te menj el egy pszichológushoz, vagy akár egy mentálhigiénés szakemberhez, és "rakasd össze" magad! Ez nem szégyen, hogy segítségre szorulsz, hiszen nem te tehetsz róla. Ellenben ha nem vagy hajlandó segítséget kérni, akkor már te tehetsz róla, és onnantól teljes mértékben a te hibád az, is, ha a lányodnak problémái vannak.

Tehát 1. lépés: Ne érezd cikinek, ha problémái vannak a lányodnak és segítségre szorul, illetve méginkább ne érezd cikinek, hogy teneked is vannak problémáid! Akkor lennél teljesen kiegyensúlyozott, ha egyáltalán nem érdekelne téged a kollegáid véleménye. Akkor állnál a saját lábadon, most az ő lábukon állsz.

2.: Lásd be, hogy szükséged van rá, és menj el egy pszichológushoz, vagy mentálhigiénés szakemberhez (ha ez nem elég, akkor ő úgyis elirányít a pszichológushoz).

3.: Nagyon-nagyon szeresd a lányodat, kérj tőle bocsánatot a verésekért, és ígérd meg neki, hogy láthassa bizonyos esetekben az apját. Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked, de neki szüksége van rá! Így vagyunk kódolva, ha esetleg egy sorozatgyilkos az apja, akkor is szereti, ezzel nem lehet, és nem is kell mit tenni, ez így van rendjén! Mondd el neki nyugodtan, hogy neked most nagyon rossz az apjáról beszélni, kérd meg, hogy ha lehet, ne nagyon említse neked, de ha mégis említi, ne ródd fel neki!

4.: Foglalkozz sokkal többet a lányoddal, és sokszor mondd is neki, hogy szereted, de a legfontosabb, hogy érezze is! Ha pedig úgy látod, hogy 1-2 hónap után sem változnak a dolgok, akkor őt is vidd szakemberhez! Addigra, ha minden jól meg,ym ár úgysem fognak érdekelni a kollegáid, hiszen téged is rendberak valaki, de ha még nem értél a saját lelked regenerálásának a végére, akkor kérj segítséget a pszichológusodtól, hogy hogyan tudod mégis megtenni ezt a lépést. És persze amúgy simán titokban is tarthatod a munkahelyeden az egészet, ha szeretnéd.

Tudom, hogy nem könnyű ez neked, sőt! De a leggyorsabban most akkor tudsz javítani a helyzeten, ha segítséget kérsz!!! Ha szeretnéd, nyugodtan írhatsz nekem privátot, szívesen beszélgetek veled!

Hidd el, ha a lányodat bántod, azzal csak egyre rosszabb lesz neked is, hiszen szereted őt, és még e miatt is lelkiismeretfurdalásod van, ha nem is tudatosan, tudat alatt biztosan!

Szóval tedd meg az első lépéseket! Sok erőt hozzá!