Pszichológus szükséges?

Apukàm azóta bántalmazott fizikailag és lelkileg, amióta csak tudok beszélni.

Anyukám nem állt ki mellettem, ha iskolában a tanár kérdezte töle, vannak e gondok otthon, mindent letagadott, engem meg leszidott, hogy ne találjak ki kamutörténeteket arról, hogy otthon bántanak meg hasonlók.

Már nem laktam otthon, de anyu még akkor is mindent tagadott, szerinte az egész megsem történt, spha egy hangos szó el nem hangzott, csak én találgatok ki ilyen meséket.

Anyu kétszer járta meg apu miatt a pszichiátriát, de még akkor sem volt hajlandó válni.

Apu detto ugyanazt a logikát használta, mint anyu. Ok nélkül nekem esett, ordított, fenyegetett, rosszabb esetben megütött (maradt nyoma), majd 5 perccel késöbb mindent letagadott. Anyu és a kishúgom rettegtek töle, ezért ha megkérdezte, bántott e (ami a szemük láttára történt), a saját érdekükben letagadták. Ezután apu elkönyvelte, hogy elmebeteg vagyok, ès elmegyógyintézetben a helyem, mert olyanokat állítok, ami meg se történt.

20 évesen leléptem otthonról, most a barátommal élek.

Sosem voltak öngyilkos gondolataim, szerintem mentálisan rendben vagyok. Iskolában végig jól tanultam, kitünöre érettségiztem.

Kétszer volt depresszióm, másodjàra elég durván, hallucinációkkal.

Sosem voltam pszichológusnál, bár többen mondták, hogy már csak azért is el kéne mennem, mert ezt lehetetlen egyedül feldolgozni.

Valóban ajánlott?

20l