Másnak is ilyen a depresszió? Olyan mintha nem lennék önmagam sokszor mintha nem lennék tudatosan a pillanatba, nem tudom úgy megélni mint azelőtt, tompa az agyam, nehezen koncentrálok.

Én is küzdök ezzel, bár egy kicsit fiatalabb vagyok, de már nagyon rossz. Én sose voltam a társaság közepe, mindig a háttérből figyeltem, idegesít a rengeteg felszínes ember, az álbarátságok és a többi...gyógyszerekkel nem próbálkoztam, de lehet hamarosan tele kell tömnöm magam, hogy zombi legyek, különben jó eséllyel véget vetek a földi létemnek...

Én gyógyszeres terápiát csak pszihoterápiával egybe kötve vállalnék, csak gyógyszer nem lesz megoldás, mert a problémát nem hozza felszínre és nem szünteti meg, "csak" a tüneteket enyhíti, de mivel a szervezet tolerálja a szereket, idővel egyre több és/vagy erősebb cucc kell majd..

Kicsit későn, de leírom. Hátha másoknak segítek. Amit írtál az az úgynevezett derealizáció. Jellemzői hogy az érintett úgy érzi mintha egy álomban lenne, mintha kicsit részeg lenne, mintha egy filmen keresztül nézné az életét. Mintha nem lenne önmaga. Ezt az állapotot a következő okozza: képzeljük el hogy edzünk egy jót egy kondi teremben. Az izmaink megfáradnak, remegünk pihentetnünk kell őket. Az agyunk és az idegrendszerünk ugyan ez. Folyamatos stressztől, szorongástól, pániktól, depressziótól elfáradunk "lelkileg" csak ezeknek az "izmoknak" több időre van szükségük a regenerálódásra. Jó hír: senki sem marad ebben ha kezeli. Ez az amire gondolj mindig, átmeneti. A rossz hír viszont hogy ember függő hogy mikor jön ki belőlle valaki. Hónapok gyakran. Leküzdendő feladatként álljunk hozzá és fő hogy pozitívan. Pszihológus, Pszihoterapeuta segítségével könnyű lesz. Remélem jól vagy mostmár.:)

Nos, kérdező, hogysmint azóta?