Tudnátok erre valami tanácsot adni?
Kezdem úgy érezni, hogy soha nem leszek igazán boldog, mert folyamatosan azzal leszek mindig is elfoglalva, hogy mások mit gondolnak rólam, hogy félni fogok a sok ember előtti beszéléstől (legyen az az egyetem, vagy majd a munkahely), ezért úgy fogom leélni az életem, hogy szorongok, soha nem fogom tudni elengedni magam, és úgy viselkedni igazán, ahogy én érzem magam. Úgy érzem, hogy nem fogok tudni kitörni a kisebbségi érzésből, és egyre inkább letör az, mikor látom, hogy másokhoz képest nem vesznek olyan komolyan egy beszélgetésnél, és inkább a másikra néznek a beszélgetés közben, meg velük beszélgetnek. Hiába vagyok kedves, ha határozatlannak és félénknek tűnök beszédnél, ez senkinek nem jön be szerintem.
Néha úgy érzem, hogy kezdek belefáradni ebbe a belső őrlődésbe, amivel önbizalmat akarok építeni magamban, mert már 13 éves korom óta ez megy. Félek attól, hogy egyre boldogtalanabb leszek, és hogy talán még bele is fogok őrülni ebbe egyszer, hogy állandóan az jár a fejemben, hogy rendben vagyok-e kívülről.
Pedig otthon nincsenek gondok, és beteg vagy ronda se vagyok szerintem. Mégis egyre jobban félek, hogy mi lesz velem.
válasza:Nekem is voltak ugyan ilyen gondolataim/érzéseim néhány éve, néha még most is előfordul. Én is nehezen kommunikáltam az emberekkel (írásban szuperül megfogalmaztam mindent, de ha ki kellett nyitni a számat, akkor max 3-4 suta szó jött ki), határozatlannak, önállótlannak éreztem magam. Nálam ez több okból tevődött össze: egyrészt anyukám nagyon önállótlanra nevelt, mindent elintézett helyettem, másrészt nagyon halk a hangom és vékony is, ezért magam sem szeretem hallani, harmadrészt az interneten nőttem fel és elszoktam a beszédtől, elnyomtak az általánosban, stb... De ez egy olyan dolog, amin lehet javítani tudatosan és bizonyos élethelyzetekben magától is javul, úgy, hogy észre sem veszed. Nekem segített a főiskola (ott néha kénytelen voltam kiállni a többiek elé és) utána pedig a munkám miatt is sokat fejlődtem, mert emberekkel kellett kommunikálnom. Fontos, hogy megértő emberekkel légy körbevéve, mert akkor bátorítanak és lassan ki tudsz nyílni, látod, hogy megy ez és felbátorodsz. :) Hány éves vagy egyébként?
"Hiába vagyok kedves, ha határozatlannak és félénknek tűnök beszédnél, ez senkinek nem jön be szerintem" -> Azért az szerintem sokat számít, hogy ha kedves vagy az emberekkel az mindig szimpatikus, én is erre építkezem. :)
válasza:21F vagyok.
Amúgy azért is szomorít el ez egyre jobban, mert fiúként (vagy férfiként, amelyik jobb) elég nagy hátrány, ha valaki ennyire szorongós, egyszerűen hiába vagyok kedves, ha nem vagyok olyan, akivel jól el lehet hülyülni akármiről.. Legutóbb is volt egy lány, aki ugyanilyen szorongós volt, ennek ellenére nem jöttem be neki ez miatt, pedig ebben a tekintetben hozzá illettem volna. Ez a feszengős jellem meg szorongás kiütközik a viselkedésben, ami eléggé taszító.
Egyébként az iskola nekem is segít abban, hogy fejlődjek pl. a beszédben, de az, hogy ilyen feszengős típus vagyok, az meg fog maradni szerintem. Annyira nem vagyok biztos önmagamban, hogy egyszerűen mindig bennem van az, hogy nem is vagyok normális, ez se segít.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!