Miért nincsenek (nagyon) pozitív érzelmeim?

Konkrétan, ha a családomra gondolok, az ég adta egy világon semmit nem érzek. Vannak, léteznek, ennyi. Ha az utcában lakodalom van, egyáltalán nem érdekel, amíg mások úgy oda vannak érte. A barátaim kapcsán sem érzek semmit, ha velük vagyok, elszórakozom, meg minden, de ha így rájuk gondolok, nem érzek semmit. Ellenben, amit egyértelműen meg tudok állapítani, az a gyűlölet, a harag, ha valakit nagyon utálok. A híres neves szerelmet sem éreztem még soha, de lehet azért, mert csak 15 vagyok. Boldogságot is igen ritkán tapasztalok, általában azt is csak film kapcsán, ha pl. összejönnek azok, akiket akarok (csak ha nagyon szeretem a filmet/sorozatot). Ellenben, ha az emberekre (nem ismerősökre, csak magukban az emberekre) és állatokra gondolok, mondhatni, elönt a melegség. Csak az emberek kapcsán érzek szeretetet, de annyira, hogy el tudnám sírni magam (nem negatív érzések miatt, mondhatni azért, mert annyira szeretem őket, sőt, most merész leszek és azt mondom, még meghalni is képes lennék értük). Mi lehet ez? Miért vannak ilyen érzéseim? Ennek lehet köze régebbi sérelemhez? Van bármi kiút ebből, vagy el vagyok veszve?