Borderlineosok, amikor gyűlölitek magatokat akkor mitől szoktátok jobban érezni magatok?

30 vagyok, 21 éves korom óta tuti a diagnózis.

Kérdésre a válasz: felhívom egy barátomat. Nem kell feltétlenül a nyomoromról tudnia (többnyire úgyis tudja,érzi). Ilyenkor vagy beszélgetünk egy jót és/vagy elmegyünk sörözni. (Mondjuk ez amúgy is bevált társasági módszer:).)

Ha megnézek egy jó filmet, sokszor az is kizökkent.

Régebben a jó zenék is segítettek. Vagy az internet. A hobbijaimról próbálok újabb érdekességeket megtudni.

Nem érdemes ilyenkor politikát, híreket olvasni.

Néha egy jó alvás is jól jöhet.

A buddhista tanítások azonban többnyire mindezeket felül tudják múlni. Megértem, hogy szerintük az élet szenvedés, és szellemileg túl kell az anyagba tapadáson jutni, hogy ne tudjon ez a dolog rángatni.

Fórumokat olvasgatok, és próbálok másoknak segíteni. Ez jó érzéssel tölt el, s már nem utálom magam ilyenkor annyira. :)