Hogyan küzdjem le a depressziómat, legalábbis azt amitől szenvedek?

30 éves vagyok, albérletben lakom. Miután kifizettem az Albérletemet marad havi 150.000 forintom, ami rendszerint azt jelenti, hogy kifizetem a kaját, és szörnyű ember vagyok merek magamnak venni néha valamit, mondjuk egy csokit, vagy egy energia italt, vagy nagy nehezen össze gyűjtök egy cipőre. Utálom a munkámat már, és az albérleti díjhoz képest annyit keresek, hogy félrerakni egyáltalán nem tudok. Ez a is frusztrál, és az is, hogy 5 éve dolgozom egy pozícióban, szellemi munkát végzek, átlag feletti teljesítményem volt mindig is, de semmi előrelépési lehetőséget nem látok. Gyakorlatilag ez az első munkahelyem, csak egy érettségim van, se jogsi se nyelvvizsga. Értelmes sokrétű embernek tartom magamat, mégis nem bírom már tovább ezt a mókuskereket. Nem akarok semmilyen nyugtatót szedni, de borzalmasan érzem magamat, még a hétvégéken is. Az zavar igazán, hogy úgy érzem utálom a munkámat, de még ha szeretném is, nem keresek eleget. Sosem voltam irigy, de akárkit ismerek van egy saját lakása, sőt valaki még ki is ad albérletbe, vagy legalább van megtakarítása. Nekem van -300.000 forint hitelkeret a számlámon, és nem tudok egy cipőt venni magamnak lassan fél éve. Leszoktam a dohányzásról is, és elkezdtem edzeni is egy ideje. Úgy érzem teljesen értelmetlen tovább élnem, és hogy gyenge és gyáva vagyok ahhoz hogy változtassak. Kialkault bennem egyfajta szociális fóbia is, annak ellenére hogy a közvetlen környezetem azt érzékeli, hogy kommunikatív vagyok és barátságos, mindezek mögött van bennem egy erős szorongás, és a külsőmmel sem vagyok elégedett. Fogalmam sincs mit csináljak.