Hogyan szakítsak vele, ha szeretem, de valószínűleg ő mást szeret (vagy legalábbis engem biztosan nem)?

Tudom, hogy csak azért vagyok jó neki, mert szeretethiányos... pótlék vagyok számára, mert a másik lány csak az öccseként tud rá tekinteni... Valójában ő is egy viharos érzelmi világgal rendelkező tizenéves, nem tudja, mit akar, én pedig amióta együtt vagyok vele (másfél hónapja), csak egyre lejjebb csúszok, rombolja az önbizalmamat akaratlanul is és igazából szerintem én sem vagyok túl jó hatással rá. Depressziós és ezen szerinte én sem tudok segíteni (bezzeg a másik lány tudja, hogy mit kell mondania a panaszkodásaira -ezt is ő mesélte nekem). Nem tud boldog lenni, és emiatt én sem tudok az lenni. Bűntudatom lenne, ha úgy lennék boldog, hogy az meg egyáltalán nem az, akit én szeretek...

Összességében, én hiába szeretem őt, ez így nem lesz rendben. Nem szeretném vele ezt folytatni. Mégsem bírok szakítani vele. Tudom, hogy ennél csak mégfájdalmasabb lesz az egész, de valamiért állandóan halogatom a szakítást. Próbálom azt is elhitetni magammal, hogy szeret engem, de a tettei abszolút nem ezt mutatják, az üres szavainak pedig nem szabad hinnem, ismerem már őt annyira...

Segítsetek kimászni ebből az egészből, kérlek:(