Ha mindig visszafojtom a dühömet és soha nem reagálok arra, hogy mit mondanak mások abból lehet később valami szövődmény?

ez a lehető legrosszabb amit tehetsz! igen, elképzelhető, hogy később ebből mentális probléma kialakulhat. szorongás, pánik, hangulatzavar, személyiségzavar, bármi.

pszichoterápiák lényege az elfojtott düh felszinre hozása, és kiadása, megértése, újra élése, és a düh megfelelő kiadása a jövőre nézve.

Ami a legnehezebb, hogy belődd azt az erőt, amivel kiadod a dühödet. tehát ki kell mondani ami bánt, de nem úgy, hogy leugatod a másik fejét, vagy nem úgy hogy ráboritod az asztalt. tehát a düh diplomatikus kifejezése, vagy közlése a cél. hogy ne érezd magad elnyomva se, de ugyanakkor közöld a másikkal, hogy nem tetszik amit tett vagy mondott.

és ne akarj jó lenni, úgy értem, hogy egy belső elv alapján követni a jóságot, mert közben magadat fogod felőrölni a belső elfojtott dühödtől. ez egy elmebeli csapda, ha az ember azért hogy ő jó maradjon a saját szemében, közben hagyja hogy őt teljesen elnyomják. A jóság mérő nem az, hogy hagyod magadat elnyomni, úgyhogy eszedbe se jusson, hogy magadat nem véded meg, és nem kezded el azt csinálni, hogy kiállsz magadért! ez nagyon nagyon súlyos, és veszélyes az ember személyiségfejlődésére és pszichéjére nézve!!!

azt tanuld meg, hogy hogy állj ki úgy magadért, és fejezd ki a nézeted, akaratod úgy hogy ne bánts meg másokat. ez nehéz, ha nincs előttünk megfelelő példa, és a szüleink is önbizalom hiányosak voltak. De nem lehetetlen!

Sajnos sokszor én is így állok hozzá, de már rájöttem, hogy ezt hogyan lehet kezelni. Én sporttal adom ki magamból, ha valami bánt, vagy írok; csak azt kéne még gyakorolnom, hogy ezt minden helyzetben alkalmazzam. Néha még mindig nehéz, és beleesem abba a hibába, hogy visszafojtom a dühömet, máskor meg kíméletlenül őszinte vagyok. Nagyon szeretnék változtatni...

szintén 17/L

A dühöt ki kell adni, nem elnyelni, mert nem csak mentális, de fizikai/szervi bajod is lehet később tőle.

Én kiabálok, csapkodok, de két perc után már nyugodt vagyok. Próbáltam lenyelni, de akkor fél napig csak rágódtam, és görcsben volt a gyomrom.

"de akkor kiméletlenül őszinte vagyok"... hát épp ez az, ezt kéne valahogy egyensúlyba hozni. nem úgy hogy amikor helyzet van, akkor lapulunk mint a lapulevél, és a másik vérszemet kap, hogy na ezt a szerencsétlen bénát még jól seggbe is rúgom, és rajta fogom élezgetni az önbizalmamat, aztán meg amikor felgyűlik bennünk az igazságtalanság érzés, kinyilik a csipánk, és jól odavágunk az illetőnek. ilyenkor az történik, hogy az illető, aki addig egy egérnek nézett minket, nem érti, hogy hogy a fenébe lett ebből a nyúlbélából egyszeriben egy oroszlán? tehát maximum csak bolondnak fog tartani, aki nem képes uralkodni az érzésein. A környezetünk akkor fog felnézni ránk, ha nyugodt és stabil emberek tudunk lenni minden helyzetben. Tehát közölni kell a problémát, csak megfelelő módon.

mondok egy példát. A szomszédtól kölcsön kértem a talicskáját hogy lehordassuk a sittet a román munkásokkal. A román munkások persze nem törődtek a talicska állapotával, csak azzal, hogy a téglákat minél előbb lehordják. A talicska tönkre ment. Amikor a románok visszadták, sajnos nem is szóltak neki. Engem hivott fel a szomszéd, hogy hogy képzeltem én ezt, hogy igy adom vissza a talicskát, és hogy ezt kéri rendezzük valahogy. Érthető volt a dühe. A dühét normálisan, diplomatikusan és egyértelműen közölte, nem tetszését kifejezte, és jelezte, hogy hogy valami megoldást kér az ügyben. Felvázolta a lehetőségeket. 1. új talicska, 2. a régi megjavitása részünkről 3. talicska értékének megfizetése. adott időt hogy kigondoljuk a megoldást. Nem orditotta le a fejem,de megjegyezte, hogy ez neki rosszul esett, és hogy erre nem számitott volna tőlem, de ha már igy alakult, akkor valahogy hozzuk helyre a dolgot. Nagyon kellemetlen volt, de megértettem.

Tehát a haragunk olyan módon történő kifejezése lenne a cél, hogy ne maradjon bennünk tüske, de megfelelő módon, és megfelelő időben ezt érvényre juttassuk. Túl hirtelen sem jó elhamarkodni az ilyen véleménynyilvánitást, és ha túl sokat várunk vele akkor sem szerencsés. Szerintem kell várni egy kicsit, hogy a gőz kiszálljon a fejünkből, és miután átgondoltuk, hogy hogyan szeretnénk a sértésünket kifejezésre juttatni, akkor nyugodtan, kerek mondatokban kell közölni az érintett féllel. Ezt én is gyakorlom folyamatosan, tanulni kell, ha nem tudtuk a szüleinktől ezt a konflikutskezelést eltanulni. remélem segitettem.

Erről láttam egy műsort, azt mondták, hogy a legjobb, ha hagyod elpárologni. Ha kiéled - akár sporttal, püföléssel - csak agresszívabb leszel, azokkal is, akik nem bántanak.

Tehát a "10-ig számolás" volt a jó. Rohadt nehéz, engem is kezeltek dühkitörések miatt.