Van értelme így pszichológushoz járnom, ha nem szeretném "közel engedni" magamhoz?

Körülbelül 3 hónapja járok pszichológushoz, magamtól mentem el, mert úgy gondoltam segítségre van szükségem.

Az elején nem nagyon beszéltem magamról, mert nem tudtam, csak általános dolgokat mondtam, aztán idővel már volt, hogy elmeséltem 1-2 dolgot. De már egy ideje azt érzem, hogy elértem egy olyan pontra, ahonnan nem megy tovább.

Szerintem ő is érzi, hogy ez van, mert kb. 2 szót úgy kell kihúznia belőlem, már nem szeretnék kitárulkozni, pedig tudom, hogy bízhatok benne, de ez most más.

Nem szeretném közel engedni magamhoz, nem szeretném megszeretni, mert azt nem lehet, és ha mégis így lenne, akkor meg már szükségem lenne rá, függnék tőle.

Az nem lenne jó, mert egyszer ő is elküldene.

De így akkor van értelme ennek? Vagy ne menjek többet?