Depressziós vagyok?

Például ha felhozakodok neked azzal, hogy halál után nincs semmi, és csak most tudsz tenni a szórakozásod érdekében és a jóléted érdekében, akkor mit érzel? Ne bántódj meg, mert én elmondtam őszintén, talán az életben nem lesz senki ilyen őszinte veled. Az általános és középiskolás éveimet tönkretették azért mert engem anyám egyedül nevelt, és JÓ EMBER "VOLTAM" ezért persze kijárt a napi agyalás, mint ahogy azért is, hogy jó jegyeket kaptam. Apám elhunyt még mielőtt bármit is meg tudott volna tanítani, milyen férfinek lenni. Ezért magamat edzettem.

Az ember is csak haladó, mindenki elveszít az élete során több hozzátartózót, de akármilyen korán is történik meg, úgy is megtörtént volna. Tudod azt mondják annál erősebb az ember minél kevesebb dolog köti az élethez. Első sorban ha azt érzed nem nézel ki jól/ vagy nem vagy szép, akkor kezd gyúrni, ha lány vagy akkor valami aerobik szerűséget próbálj ki. Te neked talán nem áll jogodban élni egy kicsit? Persze olyan a világ amilyen, az emberek egyre inkább el fognak vadulni és talán minden kezdődik elölről vagy nem, ezért kell most helyt állnod, mert sohasem tudhatod, lehet hogy az emberek történelmében talán ez a legszórakoztatóbb korszak. Ha úgy van, hogy a tudat többször felépül, vagyis ugyan azzal az aggyal születsz meg valahol, te látsz, te gondolkozol (reinkarnáció).

Nem tudhatod, lehet, hogy még rosszabb lesz. De ne alapozz semmit a reinkarnációra, mert az csak egy teória.

Tűzz ki célokat, keress olyanokat akik illenek hozzád! És ne panaszkodj, azt nem szabad, elidegeníted vele az embereket, mármint ha nem is panaszkodsz, de mindenhez negatív a hozzáállásod, akkor annyit is érsz, ha nem vagy elég erős ezen változtatni, és add, hogy ne hiába gépeltem ennyit, tedd meg nekem, hogy kipróbálsz újabb dolgokat, mert az életnek nincs értelme, az az értelme amit te adsz neki minden reggel amikor felkelsz.

Voltam én is olyan depresszióban, hogy ki sem mentem az utcára, a természet és a körülöttem lévő dolgok valahogy nem tűntek igazinak, minden illúziónak tűnt. Később megbarátkoztam mindennel, mert kötelességemnek éreztem, ha több milliárd ember meg tudja tenni akkor én is.

A többiek is halandók. Egyszer nekik is végük, mennyivel vagy kevesebb tőlük, ha te is ember vagy? Amit más meg tud tenni azt te is, ne érezd magad kevesebbnek.

Sok sikert!!

Tehát akkor elfogadtad már mentálisan is, hogy kevesebb vagy a többieknél, mert talán rajtad kívül mindenki más nagyot gondol magáról, ez az emberi ösztön.

Ha nem zavarnak ezek a dolgok, akkor igazából a pszichiátert csak untatni fogod, mert ők sem mindenhatók, hogy elfogadtassák az életet.

Én is annak tanultam, de most inkább a közgazdász pályán vagyok.

Én szeretek segíteni másokon, mikor hajlandóságot látok bennük az tölt el örömmel, és én nekem ez az élet értelme.

A korod és a nemed egyébként fontos egy ilyen komoly kérdésnél. Sokat segít.

Egyébként első körben ne ijedj meg mert ösztönzés képen a pszichiáterek a szigort vetik be mert egy mélyebb helyzetnél csak az válhat be.

Azt tudom ajánlani, hogy adj időt magadnak. A múlt az csak egy fogalom, térben és "időben" már nem számít. Nincs olyan, hogy két éve ez történt, mert mivel az idő egy sík, ezért nem fog újra megtörténni. Ha teszel érte, hogy jók történjenek és nem ilyen letargikusan gondolkodsz, hogy meg sem látod körülötted mi az amit igazán szeretnél, és hagyod elsuhanni melletted mert gondolod, majd magadra veszed a világ bánatát. Nagyon rosszul gondolod, próbálj egy kicsit önző lenni, gondold azt, hogy az nem a te bajod. Ami rossz történt már az sem a te bajod, vissza nem fordíthatod és mivel az ember jelleme formálódik az a bizonyos idővel ezelőtti éned már nem te vagy még ha meg is próbálod reprodukálni.

A világon annyi baj van, de nézz csak körül mindenki ki tudja húzni magát minden alól szinte, észre sem veszik mi van körülöttük. Próbált ezt a hasznodra fordítani. Ha úgy is tűnik, mert magadon nem is azt tapasztalod, tudd, hogy az emberek hamar felejtenek, ha fel is hozzák, nem érdekli őket annyira mint az esemény megtörténtekor.

Engem a hosszas gondolkozások segítettek ki.

Csak ülj, és gondolkozz, ne terelj, gondolkozz el mindenen, vonj le következtetéseket, formáld a jellemed.

A vagdosás meg fölösleges, miért okolnád magadat?

Én nem tudom megérteni az önsanyargató embereket, már nem a középkorban élünk ahol az emberi lét bűn volt. Pedig mostanság lett igazán bűn embernek lenni, használd ki, hogy ilyen menő "bűnelkövető" lettél a földön, mint mindenki más.

Nekem nagy vágyam volt az amerikai kontinensre eljutni, sikerült de még most sem érzem azt, hogy mindent megtettem ami a kis életemben örömet okozhatott volna nekem.

Legyél telhetetlen, ha egy kis szikra is beugrik, kapd el, és használd ki! Minden mentő kötelet ki kell használni.

A nőknek van elég fizikai problémájuk, majd megtudod. :)

Nektek 7. be volt valamilyen felvilágosító órátok? Egyes folyamatok elég komoly helyzeteken is át tudnak vinni, mind fizikai mind mentális esetben is...