Mi lehet az oka, hogy nekem kényelmetlen a másik ember szemébe nézni?

Tudatosan tudok a beszélgetőpartnerem szemébe nézni, de csak addig, amíg erre tudatosan figyelek. Amint a mondandója köt le, és nem a saját viselkedésemre koncentrálok, a száját nézem, ahogy beszél. Ezt a legtöbbször nem is veszem észre, csak ha épp eszembe jut, hogy miért nem a szemébe nézek. Ez már gyerekkorom óta így van, mindigis így volt.

Azt vettem észre, hogy kisbabáknak (akik még nem beszélnek) viszont a szemét figyelem. A saját fiammal is így vagyok, amíg baba volt, hozzá is úgy beszéltem, hogy a szemébe néztem, de amióta ő is beszél, neki is a száját nézem. Jól hallok, biztos, hogy nem a hallásra akarok tudat alatt rásegíteni. Engem alapvetően nem zavarna ez, inkább csak az zavar, hogy sejtem, hogy az embereket ez zavarhatja.

Tudja valaki, mitől lehet ez? Csak megszokás és ha tudatosan próbálnám átszoktatni magamat, akkor sikerülhetne? Vagy más oka lehet?