Valaki pszichológiához értő! Van valami "orvosi" bajom? Ha igen, micsoda?

18 éves lány vagyok Debrecenből.Teljesen elégedetlen a külsőmmel,belső tulajdonságaimmal, az egész életemmel. Úgy érzem nem kellene élnem,mert elrontottam anyukám életét azzal hogy megszülettem,bár ezt ő határozottan cáfolja, én mégis így érzem.

Apámmal gondok vannak, nem él velünk,ritkán találkozunk,de alkoholista,a család egy része megutált miatta.

Anyukám kezd megváltozni, pedig ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, már nem ismerek rá.

A barátaim sorra elhagytak,egy maradt.Utálom hallgatni az osztálytársaim jövő-elképzeléseit,mert nekem nincsen.Tudom mi szeretnék lenni, de úgy érzem nincs erő, hozzá. Rettenetesen félek,hogy jövőre el kell mennem itthonról a tanulás miatt,ha egyáltalán felvesznek egyetemre.

Elégedetlen vagyok a párkapcsolatommal,mert hiába szeretem a fiút,több okból sincs jövőnk együtt. (el kell mennem egyetemre,ha sikerül, ő akkor fog érettségizni,szóval fiatalabb nálam).

Testvérem sincs.Hogy ezeket korrigáljam,kitaláltam egy apát meg egy testvért magamnak, de tudom,hogy nem igaziak,természetesen,csak ha valami baj van,elképzelem mit mondana az apám vagy a testvérem ha lenne.Nem tudom ez normális-e ennyi idősen.

Gyerekeket régen nagyon akartam,de eszembe jutott hogy ha már én is így vagyok,ahogy,akkor mit kezdenék azokkal a gyerekekkel? És ha jönne egy háború,amitől nem tudom őket megvédeni?Pedig ez volt az álmom régen.

Szuicid hajlamaim 9 éves korom óta vannak, a családunkban pedig sok öngyilkosság történt,bár tanúja egynek sem voltam,mert ezek nagy részénél még meg sem születtem.

Nem hiszek a mentális betegségekben (pl. depresszió) mert nem szervi elváltozások vagy betegségek, még az is lehet hogy ezek a dolgok normálisak velem, de nem tudok mit csinálni,egyre rosszabbul érzem magam,egyre csak az öngyilkosságra gondolok,mert nekem nem kéne itt lennem,egy nagyon rossz véletlen műve vagyok,jobb lenne nem lenni és nem érezni.