Valaki pszichológiához értő! Van valami "orvosi" bajom? Ha igen, micsoda?
18 éves lány vagyok Debrecenből.Teljesen elégedetlen a külsőmmel,belső tulajdonságaimmal, az egész életemmel. Úgy érzem nem kellene élnem,mert elrontottam anyukám életét azzal hogy megszülettem,bár ezt ő határozottan cáfolja, én mégis így érzem.
Apámmal gondok vannak, nem él velünk,ritkán találkozunk,de alkoholista,a család egy része megutált miatta.
Anyukám kezd megváltozni, pedig ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, már nem ismerek rá.
A barátaim sorra elhagytak,egy maradt.Utálom hallgatni az osztálytársaim jövő-elképzeléseit,mert nekem nincsen.Tudom mi szeretnék lenni, de úgy érzem nincs erő, hozzá. Rettenetesen félek,hogy jövőre el kell mennem itthonról a tanulás miatt,ha egyáltalán felvesznek egyetemre.
Elégedetlen vagyok a párkapcsolatommal,mert hiába szeretem a fiút,több okból sincs jövőnk együtt. (el kell mennem egyetemre,ha sikerül, ő akkor fog érettségizni,szóval fiatalabb nálam).
Testvérem sincs.Hogy ezeket korrigáljam,kitaláltam egy apát meg egy testvért magamnak, de tudom,hogy nem igaziak,természetesen,csak ha valami baj van,elképzelem mit mondana az apám vagy a testvérem ha lenne.Nem tudom ez normális-e ennyi idősen.
Gyerekeket régen nagyon akartam,de eszembe jutott hogy ha már én is így vagyok,ahogy,akkor mit kezdenék azokkal a gyerekekkel? És ha jönne egy háború,amitől nem tudom őket megvédeni?Pedig ez volt az álmom régen.
Szuicid hajlamaim 9 éves korom óta vannak, a családunkban pedig sok öngyilkosság történt,bár tanúja egynek sem voltam,mert ezek nagy részénél még meg sem születtem.
Nem hiszek a mentális betegségekben (pl. depresszió) mert nem szervi elváltozások vagy betegségek, még az is lehet hogy ezek a dolgok normálisak velem, de nem tudok mit csinálni,egyre rosszabbul érzem magam,egyre csak az öngyilkosságra gondolok,mert nekem nem kéne itt lennem,egy nagyon rossz véletlen műve vagyok,jobb lenne nem lenni és nem érezni.
Hiszel vagy nem hiszel benne, te egészen egyszerűen szorongó és depressziós vagy. Ja, és ha azt hiszed, hogy a depressziónak nincsen szervi része, akkor nagyon tévedsz. Van. Csak mondjuk az agyi ingerületátvivők egy picit bonyolultabb téma annál, mint hogy hasmenésem van vagy megjelent rajtam egy kiütés.
Lényeg a lényeg, hogy pszichológushoz kéne menned, különben az életben nem fogsz kimászni ebből.
A pszichológus segítene észrevenni, hogy nem kell bűntudatot érezned azért, hogy élsz, végül is ugyanannyi jogod van rá, mint bárki másnak. Nem kényszerítetted fegyverrel az anyádat, hogy megszüljön, és ha már megszült, hát itt vagy. Élj. Pszichológus!
Én azt hittem egy szinten mindenki gondol öngyilkosságra.
Csodálom mondjuk azokat,akik az utcán élnek,vagy betegek,mégis élnek.
És zavar,hogy én természetemnél fogva nem ilyen vagyok.Ráadásul rossz ennek a megítélése is. Anya minderről természetesen nem tud, de egyszer azt mondta hogy minden öngyilkos ember önző és hossz véleménnyel van róluk.
Szóval nem is tudom hogy mondhatnám el neki ezt.
Én is ezt gondolom. Tudom hogy élénk a fantáziám,csak azért jutott eszembe megkérdezni, mert rosszul érzem magam.Nagyon.
Most is.
Én ezt nem értem:
"el kell mennem egyetemre,ha sikerül, ő akkor fog érettségizni,szóval fiatalabb nálam"
És akkor mi van?
Tudom,ő is ezt mondja,de azért a havi egyszeri beszólást tőle is megkapom ezért.
Már tényleg nem tudom mit csináljak, nagyon nagyon rosszul érzem magam.
A pszichológus előtt anyával kéne beszélni,de nem merek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!