Régen sok éven keresztül hallottam, hogy "engem nem lehet szereni, elfogadni", valószínűleg ezért ha valakivel konfliktusom támad, nem tudok másra gondolni minthogy az illető most utál engem. Megoldás? (bővebben lent)

Jót tenne Neked egy "lelki nagytakarítás", majd egy személyiség fejlesztő kurzus, önbizalom erősítés.

Az asszertív kommunikáció is megtanulható.

Dettó!

Nekem is ez volt kis koromban a szüleim mindig azt mondtak, hogy sose lesznek barátaim mert féltem a pokoktol ( de minden más ilyen hülyeségre is ezt mondtak ). A legfontosabb (akármilyen közhelyes is), hogy maradj önmagad ne változ meg az elvárásaik miatt, ne kovesd el az en hibamat. Írd fel az összes rossz tulajdonságodat es írj mind melé egy jót is, nem baj ha nem jut eszedbe hirtelen mind, de aki ezt így letudja írni es bevallani rossz ember nem lehet!

Én azt mondom neked, hogy az is egy jó szempont ilyenkor, hogy ne csak magadra figyelj! Vedd úgy a kapcsolatokat, hogy az kölcsönös egymásra való figyelemről szól.

Valamikor rávilágítottak arra, hogy sok embernek az a problémája, hogy miközben azon gürcöl, hogy mit gondolhatnak róla, nem veszi észre közben azt, hogy mások is ugyan ezen töprenghetnek veled szemben, tehát nekik sincs idejük arra, hogy rád figyeljenek komolyabban, miközben mindenki saját magával van elfoglalva. Kivéve azokat a megnevezetlen embereket, akik évekig ócsároltak téged, azoknak van idejük arra, hogy veled foglalkozzanak hajszálhasogatóan, nekik valószínűleg híján van lelkiismeretnek. Egy idő után te is ráébredhetsz arra, hogy valamennyire lényegtelen az, hogy mit gondolnak rólad, és a kapcsolat nem csak arról szól, hogy bizonygatod másoknak, hogy értékes vagy. Hanem arról, hogy törődésedet nyújtod nekik, és ha közben értékeled az övéjüket is, akkor szerintem attól érzed magad igazán értékesnek, és nem akkor amikor bizonygatsz. Keresd azokat a kapcsolatokat, amelyekben szeretetet érzel és fókuszálj azokra. Ha eléred ezt szerintem egy emberi kapcsolatban, egyértelműen hatásosabb bármilyen könyvnél.

Ha nem tettél semmi rosszat és nem ártottál senkinek konkrétan, akkor mi baj lenne veled az égadta világon? Bárki aki a saját haragját vetíti ki a másik emberre, arra nem érdemes figyelni. Pl. Én jóindulatú embernek tartom magam, de még velem is előfordul az ilyen, amikor haragszom valakire egy gyerekes badarságért, hogy a rosszat látom benne. De én nem bántom őt, és a kevéske haragom is visszafojtom azért, mert tudom, hogy nagyívben nem ártott semmit nekem, csak túlreagálom.

Én nem ismerlek téged, de azt mondom, hogy ha nem ártottál senkinek.. Hogy te nem vagy sem rossz ember, sem jó számomra. De ember. Nem vagy értéktelen se értékes, viszont mindenek előtt ember vagy. Nem egy mások megfeleltetésére programozott gép. Ezért akár megfelelsz másoknak, akár nem, az első úgyis az, hogy mindenekelőtt a saját jólétedre, egészségedre, lelki békédre vigyázz. Ha valami nem sikerül akkor nem kell túlságosan marcangolnod magad, hanem megkeresned a saját utad, ahol jobb neked.

"minden szóra vigyázni kell hogy mit mondok, nehogy megbántsak valakit"

Nem tudom milyen emberek vesznek körbe, de nem minden ember olyan, hogy bármin megbántódna. Gondolj arra, hogy vannak olyan emberek, akik a legcsúnyább káromlásokon sem bántódnak meg, hanem nevetnek rajta. Benned a legnagyobb igekezet és jó szándék van, ezért semmi okod arra, hogy megbántanál valaha bárkit is. Ha meg sikerül, az a másik embert is minősíti, ha olyan könnyű megbántani őt. Mások jelleme és hibái is hátráltathatnak egy kapcsolatot, nem csak a tieid.