Az aspergeresek szoronganak?

Igen szoronganak és nagyon is sokat törődnek azzal,hogy mit gondolnak róluk más emberek.-Pontosan ebből ered a szorongásuk forrása,hogy elfogadják-e őket vagy sem?

Van aki kerüli a szemkontaktust egy ideig,míg össze nem szedi a bátorságát,néha mozgás korrdinációs gondok léphetnek fel,(belassulás,kézujjak mozgatása).

Sokat szenvednek a saját tüneteik miatt,hogy nem tudnak ellene semmit tenni.Pedig nagyon okosak és rendkívül precízek,soha nem vágnak át senkit,nem tudnak hazudni sem.

Egy megértőbb világban kellene élnünk! (Egy aspis fiú húga)

A viselkedést szerintem nem lehet pontosan meghatározni, mindenkinél másképp látszik ez.

Az aspergeresek nagyon szoronganak, nagyon szeretnének megfelelni, illetve sok dolog zavarja őket - túlzottan érzékenyek.

Van hogy egy aspergerest valamilyen szorongásos zavarral, vagy épp szociális fóbiával diagnosztizálnak először. Az aszociális viselkedés, a túlzott zárkózottság valamilyen szinten minden aspergeresnél megfigyelhető.

A gyerekekben illetve (magasan funkcionáló) autistáknál viszont nem jellemző a szociális fóbia, visszahúzódás.

Miért érdekel ez a kérdés?

Én tapasztalatból tudom amit írok, aspergeres vagyok.

Kisebb koromban elég volt kb 5 ember társasága ahhoz hogy szorongjak, meg se mertem szólalni, ki is közösítettek a suliban nyilván ami csak rontott a helyzeten. De még egy boltban se tudtam kérni semmit.

Most már ezzel nincs probléma de ha sok emberrel kell beszélnem, vagy beszédet tartanom, felelni a suliban tábla előtt akkor enyhén szólva is ideges vagyok. Nem tudom hová , mire/kire nézzek, mit mondjak és hogyan, félek hogy elrontok valamit és jól kinéznek.

Ha nagy tömegben vagyok sokszor tud nagyon zavaró lenni főleg ha már alapból fáradt vagyok, ideges vagy nagy zaj is van mellette. Sokat megyek tömegközlekedéssel, ilyenkor felteszem a fejhallgatóm, az segít valamennyit.

Ismerek más aspergereseket is és a többségük nagyon nem bírja a tömeg +erős zaj kombinációt. Szociális fóbiást viszont nem ismerek így nem tudom megmondani hogy hasonlóan viselkednek-e.

Nagyon sok emberre igaz az asperger szindróma.

De mégsem azok.

Sztem te nem vagy az. Csak az szeretnél lenni.

Eleve a 3-4 év alatti kisgyermekkor a fontos tényező a diagnoztizálásnál.

Ehhez képest engem 29 évesen diagnosztizáltak Asperger-szindrómával :-D előtte 2 évig kényszerbetegnek tartottak.

Már óvodás koromban is "furcsa" voltam, akkor is meggyanúsítottak azzal, hogy autista vagyok. El is küldtek pszichológushoz, de akkor végül azt állapították meg, hogy nem vagyok autista. Most nemrégiben pedig azt, hogy de, mégis.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: igen, borzasztóan szorongtam, bár mindennél jobban igyekeztem, hogy ezt leplezzem. Nagyon, nagyon szerettem volna "normális" lenni - nyilvánvaló volt számomra, hogy nem vagyok az, és ebben a környezetem is folyamatosan megerősített.