Mit tehetünk a liberálissá vált (nem politikai értelemben vett liberalizmusról van szó) pszichológia társadalmilag káros következményei ellen?

Hah.

Három dolog:

Nincs szó kirekesztésről, sőt, lassan én érzem magam kirekesztve.

Miért kell mindig az állatvilággal előhozakodni? Ha úgy gondoljátok, hogy az állatvilágban van a megoldás, akkor ott kell élni.

Valamelyikőtök szerint a hagyományos értékrend lebontása hozhatja meg a várva várt jövőt? Na de az milyen lesz az értékrend nélkül és túljogok biztosításával?

Ja, mégvalami, részemről kirekesztés sugallott?

Hah, pont az ellentettjéről van szó. Szerintetek én társadalmilag decentralizált vagyok?

Veletek kapcsolatban pedig fel sem merülhet bármilyen ellenetek irányuló kirekesztés, max, de ez a kívánatos, a reintegráció.

Látom, hogy nem írsz, nem írtok.

De én írok nektek, pedig az én poharamban tiszta a víz.

A tiétekben pedig a ti folyadékotok van.

(Én másnak adom.)

Más. Nos. Ma napközben gondolkodtam rajtatok. Igen, van igazságotok. Van, mert nem mindenki egyforma, de mégis az egyenlőség jele előtt vagyunk, mely egy egyenleg, aminek az eredménye, az emberiség. Az emberiség tagjai, részei és alkotói vagyunk. Te is, Ti is, Ők is és én is. Mindnyájan.

Közöttünk van egy jel, mely elhatárol, de elválaszthatatlanná tesz. Ez pedig az egyenlőség. A jel.

Én tiszteletben tartom az emberek jogait. Mert ez kívánatos, de lehet, hogy nem minden esetben természetes.

Kíváncsi lennék, hogy szerinted meddig terjedhet el egy egyén, általa vélt joga, jogossága? Hol a határ? Közötte és a befogadó vagy elfogadó társadalom között? Mi lesz, ha túlzott elfodás következményeként az elfogadandó, egyszercsak befogadóvá válik? Lehet-e kipusztulás az eredménye?

Mindenki előtt világos, hogy az igenlő választ adod-e erre a kérdésre?

Volna kérédsem még hozzád, de mivel tiszteletben tartom érzéseidet, mivel érző lény vagy Te is, ezért azokat publikusan nem teszem fel. Nem teszem fel, met írottad volt nekem, hogy írásommal számotokra, vagy valakik számára kellemetlen érzéstöltetet, információt sugallok, közvetítek. Pontosabban róluk, másfelé. De én nem vagyok ilyen. Ha megbántottalak, akkor bocsánatot kérek. Bocsánatot kérek, mert Te egy jó ember vagy. Jó ember vagy, barátaid is azok.

Sok minden igazság van az írásaidban. Kell róla beszélni. Pláne, hogy meglátásaid aktuálisok, égetőek is lehetnek.

Sok mindent írnék még, de nem akarok kellemetlen információkat közölni, hogy illetlen harmadik felek azokat ne olvashassák, esetleg ne terjeszthessék.

Kérem szépen, a kor melyben élünk igencsak sokrétű és sokszínű. Ezért a tolerancia, a megértés, az elfogadás, egymás tisztelete, valamint a békeszeretet azt kívánja, követeli tőlem, hogy megkövesselek benneteket. Igen, megkövetlek Benneteket, vagyis bocsánatot kérek Tőletek, azokért a soraiméer, amelyek esetlegesen bántóak lehettek számotokra. Igen, elnézést, mert jogotok van azt tenni, amit akartok. Én is azt teszek, amit akarok. Mindig, mindenhol, minden időben. Egyenlőek vagyunk, de szabadok, nem szabad a másikat gúzsbakötni, egyéni ideológiákkal.

Minden jót és gazdag sikereket kívánok Nektek, kedves Testvéreim!