Valaki segítene?
2 hónapja volt egy műtétem(majdnem belehaltam), nagyon lefogytam(50kg és 186 magas vagyok!), és ez teljesen elvette az összes magabiztosságomat mivel nehezen hízok. A barátok persze kisegítettek ebből. Összefoglalva csak a rosszt kaptam az életemben. Ez nemannyira régen be is telt nálam.. Öngyilkos akartam lenni, és elakartam búcsúzni a barátoktól.. Ők persze próbálták megváltoztatni a véleményem. Csak ott volt a baráti körből egy olyan lány aki már egyszer tönkretett lelkileg. Ő bíztatott, "egy köcsöggel kevesebb lenne a világon", és én kitértem magamból.. Attól a ponttól kezdve nem sokra emlékszem. Csak az érzelemkitörésekre. Én elvileg azt a lányt elküldtem melgebb éghajlatra, legjobb barátomékkal együtt(ők is ott voltak amikor elakartam búcsúzni, meg a lelkitársam). Nekem ebből annyi van meg, hogy szúr a szívem, és az idegesség érzése. Onnantól van meg minden hogy (volt) legjobb barátom elküld a ...-ba és otthagy, mindenkivel együtt. A lelkitársam meg ott áll mellettem, nagyon feszülten, és látom rajta hogy nem érti a hejzetet(velem együtt). Odament a többiekhez, és 5 perc múlva visszajött azzal, hogy azt mondták váasztania kell. Én vagy ők. Én mondtam neki hogy maradjon inkább velük. Ellenkezett is ezellen, de rábeszéltem(őket régebbóta ismeri, a volt legjobb barátom az pasija egy éve, köztük volt a legjobb barátnője, a lány akit említettem. nem egyszerű) Azóta magányos vagyok, mert tényleg mindenkit elveszítettem. Az összes barátom(nem sok volt), Édesapám 10 éves koromban halt meg, anyám alkoholista.A báttyám meg már rég éli az életét.. Már az se segít ha szöveget írok, zenét csinálok. Pszichológuhoz kértem időpontot, de az még több hét. Egész nap ülök a sötétbe, és sehova se megyek. Legfeljebb boltba, de akkor is próbálom eltakarni az arcom(fejkendő). Szeretném megkérdezni hogy valaki tudna segíteni? Hogy akár egy kicsit újra szocializálódjak. Mindig segítettem mindenkinek. Most nekem kell valaki jobbja.. Depressziós vagyok, és idegösszeomlásom volt abban a helyzetben amire nem emlékszem..
18/F
Szerintem azzal próbálj kiegyezni, hogy nem vagy rendben. Nem baj, hogy nem vagy rendben. Fogadd el, hogy kicsit így fog telni az idő, amíg kisimulnak az idegeid. És ezzel nincs gond. Regenerálódnod kell.
Adj időt az egész folyamatnak.
Egészségileg nem vagy még olyan állapotba, hogy sportolj? Mert az egy jó lépés lehetne.
(és azért a barátságaidat ne temesd még. vissza lehet még ilyesmit csinálni később)
De helyzetedben ez nem így működik, hanem pont fordítva :) Szóval nem az van, hogy azt érzed, hogy hű de öröm lenne ezt meg azt csinálni és csinálod, mert akkor nem lenne semmi bajod :) Hanem az van, hogy azért érdemes elkezdened dolgokkal foglalkozni, hogy majd azon a felületen épülhetnek fel az örömeid.
Persze segít pusztán az idő múlása is.
De ha mondjuk elkezdesz elmenni sportolni, ha nincs is kedved és ha kín is csinálni, akkor lesz egy olyan tér ahol elindulhat valami szépen lassan. Elkezdhetnek megerősödni a testi izmaid és érezve a testi fejlődésedet elkezdhetnek erősöni a lelki izmok is :) És majd a 10-ik alkalommal (vagy nem tudom hanyadiknál) lesz először valami jó érzés.
De bármi mást is el akarsz kezdeni azt kezdetben most úgy kell ismételgetned, hogy nincs kedved hozzá és értelmetlennek tűnik. Csak csináld végig. Tudd le.
Mondok egy példát. Én most tanulok zsonglőrködni labdával. És folyton leesik. De ezzel nincs semmi baj, mert közbe a testem, meg az idegeim tanulnak. Szép lassan épülnek ki bent azok a dolgok, akik majd egyszer azt hozzák, hogy menni fog. De ha nem csinálnám, mert nem megy és mert frusztráló, akkor soha nem jutnék el oda ahova akarok.
Adok még tippet: menj el sétálni. Ülj le egy padra, ne nagyon naposra, és hagyd hogy teljen az idő. Ne azért mert örömet vársz, hanem csak úgy. Esetleg vigyél egy könyvet. Nagyon chill parkban olvasni. Vagy ha látsz egy állatot elgondolkodhatsz, hogy neki mi kell, hogy jó legyen.
Ezt is meghallgathatod nagyon szép:
De a lényeg, hogy ne ijedj be. Van ilyen. Ez életed egy fontos szakasza amúgy. Lehet a legérdekesebb. Amilyen gondban vagy az az emberi lét alapjai körül forog. Hogy mi az öröm, miért élünk stb. Hogyan kell úgy bánni egymással, hogy emeljünk egymás jó kedélyén. És mindenkinek magának kell elindulnia az útján. Mert nincs válasz senkinél. Tök érthetetlen az egész. Valahogy a bátorság is kötődik ide. Hogy az ember anélkül mer lépni, hogy az igazolva lenne.
Szemléletváltás bejönne?
www.biblia.hu
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!