MI lehet annak az oka, hogy vonzódom a kórházi léthez? Nem a fájdalomhoz. Önsajnáltatás miatt vagy miert?

"A durvábbik eset: Münchausen szindróma

Míg a hipochondriások a súlyos betegségektől rettegve értelmezik félre testük jelzésit, addig a Münchausen szindrómában szenvedők tudatosan szimulálnak valamilyen fizikai rendellenességet, betegséget, amellyel kórházról-kórházra járnak, vizsgálatokon, kezeléseken, nem ritkán műtéteken esnek át. Tudatában vannak a csalásnak, motivációjuk és figyelemfelkeltésre irányuló vágyuk azonban tudatalatti eredetű. Az „átruházott” Münchausen a betegség bizarr változata, amelynél a szülő gyermekét használja fel arra, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen. Olyan tüneteket diagnosztizál gyermekénél, amely másoknak fel sem tűnik, és nem tud megnyugodni addig, amíg az orvos fel nem fedezi gyermeke vélt betegségét, ezért nem ritka, hogy felesleges vizsgálatokra hurcolja, meghamisítja orvosi leleteit, vagy maga okoz sérüléseket neki."

Szia!

Én is olyen voltam kiskoromtól kezdve, egészen pár évvel ezelőttig. Kábé 20 x voltam eddig kórházban, most már nem szeretnék bekerülni(bár fogok, mert szülni megyek),a kisfiam miatt már nem szívesen megyek. Nekem is sokszor azon járt az agyam, hogy mivel kerülhetnék be, de amikor tényleg beteg lettem, és tényleg muszáj volt bemennem, akkor meg nem akartam.:)Volt,hogy ájulásokat szinleltem, csakhogy bekerüljek,csak rosszul sült el, majd fél évig bent voltam, megjártam a Heim Pál intenzivet, mert félrekezeltek.

Kisfiam születésekor is 5 hetet bent kellett lennem, és akkor alig vártam már, hogy hazajussak.

Nem tudom,mi a megoldás. Talán majd tényleg az, hogy ha lesz gyermeked, nem akarod magára hagyni.

Hogy mi okozza , azt sem tudom, magam sem jöttem rá,mi vonz(ott) a kórházban. Talán tényleg sajnáltatni akartam magam, vagy nem tudom.Szerettem, hogy többet figyeltek rám, szerettem új emberekkel megismerkedni, szerettem, ha sajnáltak. Már bánom, mert anyukaként tudom, mekkora fájdalmat, felesleges aggodalmat okoztam neki. :(

Te jó ég. Én klinikán dolgozom, és eszem nincs hozzá, hogy akarhat valaki bekerülni. Miért nem leszel pl. kórházi dolgozó te is, úgy aztán elég sokat lennél benn, ráadásul nem a drága eszközöket használnák rád feleslegesen és poénból foglalnál le egy nővért, akinek 1000000000-nyi más dolga lenne arra rászorulóval, hanem elmondhatnád magadról, hogy másokon segítesz... Mert rengeteg segítségre szoruló ember van, nekem elhiheted.

Már bocs.