Milyen gyerek-szülő viszonytól lesz egy gyerek önértékelése sérült, önbizalomhiányos, fejletlen személyiségű?

Sok jó könyv van, de sajnos nem úgy működik a dolog, hogy elolvasunk párat, és onnantól majd jó szülők leszünk... a könyvek ugyanis csak tudatos szinten hatnak, az ember pedig túlnyomó részben tudattalanul működik, különösen a kötődési kapcsolataiban. Az, hogy milyen szülő leszel, már eldőlt kisgyermekkorban. Ha tudatos szinten próbálsz rajta toldozgatni-foldozgatni, azzal szélsőséges esetben még nagyobb károkat lehet okozni, mert hiteltelen lesz, és nincs károsabb a gyermek számára, mint a kettő kommunikáció (amikor a tudatosan irányított viselkedésed és verbális kommunikációd, illetve a tudattalan által vezért metakommunikáció között ellentmondás feszül - ez egy kisgyereket rettenetesen összezavar és életre szóló károkat okoz).

Ha tényleg ennyire komolyan veszed a dolgot, akkor fordulj szakemberhez. Nem kell ahhoz mentális betegnek lenni, hogy valaki pszichológushoz járjon, óriási önismeretre lehet szert tenni, és észrevétlenül elkezdünk jobban működni!

Én már viszonylag "későn" mentem, amikor már volt gyermekem, és utólag kellett szembesülnöm vele, hogy mennyi mindent rosszul csináltam, anélkül, hogy ennek tudatában lettem volna. Márpedig az első életévek a gyermek életében a leginkább szenzitívek, tényleg meghatározza a személyiségét! Nem lehetetlen utólag módosítani rajta, de sokkal nehezebb, mint ha már eleve jól csinálnánk.

Azért könyvet is ajánlok: Vekerdy Tamás: Jól szeretni c. könyve elég jól megadja a választ a kérdéseidre. De hidd el, tapasztalatból írom, hogy a könyvek nem elegendők, ha TÉNYLEG jól akarsz szeretni!

Átlag emberek azért

nem omlanak össze a gyermeknevelés felelősségének súlya alatt. Mert tudják, kb. sejtik azt, hogy

tudatosan keveset lehet jobban csinálni.

Óriási kompromisszum.

A tökéletességre törekedve

távol kellene tartani minden olyan személyt, aki nem feltétlen pozitív.

Pedig kegyetlenség és problémás

esetleg egy nagymamát távol tartani, mert nem jó minta.

Valóban az első másfél évben érik a személyiségre legmeghatározóbb élmények. Pedig még nem is tud beszélni, sőt azt biztos nem érti, ha valamit nem tapasztal "csak mese".

De a mese is több, mint az ingerszegény környezet.

Sajnos olyan örökletes tulajdonságok is komoly befolyással vannak az

akárhanyadik felmenőnkig, akit mi nem is ismertünk.

Vitatott dolog, hogy az IQ is velünk született......

Párt választani, szerelmet elnyomni vagy gerjeszteni

nehéz, mégis 50% az utód érdekében ......ennyit nem érdemes a sorsa bízni, pedig ösztönös tényező.

Azokat a bizonyos ajánlott könyveket nem elég egy szülőnek feldolgozni.

"A tökéletességre törekedve " - pont hogy nem szabad (tilos!) tökéletességre törekedni. A lehető legrosszabb, amit egy szülő elkövethet, hogy tökéletességre törekszik! Ld. "elég jó szülő" fogalma.

A "negatív" személyek távol tartásával sem értek egyet. Mert a gyermek életében bőven lesznek negatív személyek, és ha nem tanulja meg kezelni a konfliktusokat, ha burokban neveljük, akkor felnőttként védtelen lesz.