Ha valakit a testvére bántalmazott gyerekkorában szexuálisan, annak később milyen hatása lett vagy lehet felnőtt korában?

Akkor én most leírnám a saját tapasztalataimat erről, mert jelenleg is ez ellen küzdök.

Engem nem a testvérem, hanem az unokatestvérem zaklatott szexuálisan (nem erőszakolt meg). 12 éves voltam akkor. 10 évig elnyomtam az egészet, szó szerint nem emlékeztem rá, egyáltalán, semmire. Aztán olyan 6 éve jöttek a tünetek, ami elsősorban a szorongás volt, aztán az identitászavar: azt hittem, hogy a lányokat szeretem, nem tudtam együtt lenni egy fiúval, sem érzelmileg, sem szexuálisan (szó szerint féltem/lek a szextől, ezért is vagyok még mindig szűz). Aztán pont egy éve fordult komolyabbra a dolog. Elkezdtem ugyanis pánikolni, hirtelen, semmi előjele nem volt. Csak rosszul lettem a buszon és onnantól kezdve nem vagy csak nagyon nehezen tudtam/tudok buszozni. Mivel főiskolás voltam még egy éve és busszal jártam a suliba (egy kis faluban lakom), így majdnem a diplomám is elúszott, szerencsére sikerült így is megszereznem. Egyébként én azonnal pszichológushoz fordultam az első pánikroham után egy héttel elmentem, mert tudtam, hogy baj van velem, igazából már évek óta tudom. Szóval már egy éve járok, és kb. 5-6 hónapja kezdtünk el foglalkozni a "traumával", ugyanis akkor kapcsoltam és kezdtek el beugrani képek.

Most sem emlékszem sok mindenre, érzéseim pedig egyáltalán nem kapcsolódnak a traumához. Vagyis igen, de nem azzal kapcsolatban, hanem mindig kivetítem valamire/valakire a félelmemet. Egyébként én elhiszem, hogy minden dolog (pánikroham, érzések, pesszimizmus, félelem, szorongás stb.) emiatt a trauma miatt van. Az agyam tudja és én is,a probléma az, hogy az érzések még nem jöttek meg hozzá. Nincs meg a kapcsolat az átélt trauma és az érzés között.

Még most is rosszul vagyok, pedig már egy ideje foglalkozunk a dologgal. Sőt, talán most vagyok a legrosszabbul. Már nem csak a buszon, de akár itthon, munkahelyen is elkap a pánik. Lényegében tönkretette az életem! Egyébként én nagyon bízom, és hiszek abban, hogy a pszichológus tud segíteni. Gyógyszert nem szedek, mert attól én még ugyanúgy fogok félni egy párkapcsolattól. Nehéz, de bízom benne, hogy leszek még boldog!

22/l