Depresszió, szociális fóbia miatt járt már úgy valaki, hogy kibukott a főiskoláról vagy ott kellett hagynia, vagy munkahelyét ez miatt veszítette el?
hát én is voltam így.. ne edd a tablettákat és a bogyókat!! attól csak rosszabb lesz, rászokik a szervezeted és eredmenye pedig nem lesz.. :( amit én csináltam: Hova tabletta az teljesen gyógynövényes és citromfű tea e kettő meghozza a hatását! komolyan mondom tapasztalatból. Emlett engem pont akkor sodort az élet a párom mellé, aki segített kilábalni úgy éresztem miatta meg kell tegyem hogy felkelek, motivalt. Biztos van valami vagy vki aki motival teged is! ne add fel! szurkolok neked
üdv egy kilábalt depis
válasza: válasza:Totál ugyanez a helyzet nálam, annyi különbséggel, hogy a szociális fóbia nálam már úgy 5-6 éves koromban előjött.
Én is csúszok az egyetemmel, most leszek 7. éves, de legalább elvileg tárgyam nem lesz már, ha most sikerül az a két nyamvadt vizsga. Ebben a tanévben dolgozgattam, de ebben a hónapban már nem szeretnék, mert egyszerűen egyrészt félek bemenni, másrészt nincs is kedvem.
Na, nem is ecsetelem tovább, hasonlóan érzem magam, viszont a Cipralex nekem abszolút nem használt. Nem is értem, hogy mostanában mindenkinek ezt írják fel, akik ebben a kategóriában kérdeznek... Nálam extrém kézremegés (építésznek tanulok és maketteznem kellett, úgyhogy külön jó volt), libidó problémák, feszültség, "feszengés" (ásítottam és nyújtózkodtam, de az az érzés, ami el szokott múlni ilyenkor megmaradt), alvásproblémák és tökéletes érzelmi egysíkúság lépett fel.
Annyi tanácsot tudok én adni, hogy egyrészt valóban nem biztos, hogy szedned kéne ezeket a gyógyszereket, de nem vagyok orvos... Mindenesetre gyanús, hogy mindenkinek ezt a szart írják fel és durván fél éve engem is be akartak szervezni egy kísérletbe, ahol Cipralexet és/vagy Valdoxant szedettek volna velem (miután mondtam, hogy korábban is problémáim voltak a Cipralexszel, így nem akarom szedni). Szóval a Cipralex... hát nem tudom. A Rivotrilt meg csak akkor szedd be, ha rád jön a szorongásos érzés, például ha mész be az egyetemre, vagy csak simán emberek közé. Egyébként pedig inkább ne szedd, mert elbutulsz és ellustulsz tőle.
A másik tanácsom, ami a legfontosabb, hogy ha megengedheted magadnak, nagyon gyorsan menj el pszichológushoz, mert garantáltan használ. Főleg gyógyszerrel kombinálva (ha szedni akarod továbbra is).
Van célod az életben? Van amit el akarsz érni? Gondolom nem... Mert akkor például kognitív viselkedésterápia jó lehet (legalábbis nekem erre ezt mondta anno a pszichiáterem).
Végezetül még annyit, hogy nem akarlak megijeszteni, de csak gyógyszerrel lehetetlen kilábalni ebből a helyzetből. Normális életed, családod és férjed nem biztos hogy lesz így. Én is ebben a helyzetben vagyok, sajnos.
26/F
válasza:Köszönöm a válaszaitokat!
Sajnálom, hogy Nektek is vannak ilyen problémáitok, hihetetlen, hogy manapság ilyen sok ember küzd depresszióval :( Én általában magamban szoktam keresni a hibát, de most eljutottam oda, hogy ez már biztos nem lustaság meg akaratgyengeség, hanem betegség. De szégyenlem nagyon, meg a legtöbb ember ezt úgyse érti meg. De amikor már egy boltba menést is akkora stresszként élek meg, mint mondjuk más egy KRESZ-vizsgát... Vagy egy primitív sorozatra nem bírok koncentrálni, holott korábban nem okozott gondot több száz oldalt megtanulnom egy vizsgára... Ez kétségbeejtő :( És most döbbentem rá, hogy telnek az évek felettem, mindig abban reménykedtem, hogy majd jobb lesz, most hiába vagyok elvileg felnőtt, semmi sem jobb, sőt még nagyobb problémákat, feladatokat állít az ember elé az élet, amit úgy érzek, nem vagyok képes megoldani, pedig ez lenne a minimum :( Pedig, már régóta megvan a célom, szeretnék gyerekekkel foglalkozni, meg majd saját családot. Elkeserít, hogy ez másnak természetes, nekem meg ez miatt a betegség miatt nem fog összejönni, mert kinek kellene ilyen beteg ember :( Én se vagyok a gyógyszerek híve, de most tényleg olyan szintre jutottam, hogy veszteni valóm nincs, kell valami, ami remélhetőleg helyreállítja az agyam kémiai egyensúlyát, úgy tudom, a szerotoninszint csökken a depressziósok agyában, erre jó a Cipralex. Valóban durvák a mellékhatások, most gyengeség, remegés, hasmenés, aluszékonyság, a libidómról nem is beszélve, amúgy se vagyok nimfomániás, de most kb 0. Persze most ez a legkisebb problémám, amúgy sincs párom :) Elvileg kell a gyógyszernek 4-6 hét is mire hat, nekem ez még csak a 2. hét vége, hogy szedem. Remélem hatni fognak, és visszajön az életkedvem, meg az energiám, és remélem, hogy ha későn is, de egyszer elérhetem a céljaim :S És a Sorstársaimnak is szívből kívánom ugyanezt!
válasza:Én is hasonló helyzetben vagyok, (korban, "munkában", iskolával) bár nekem a szorongással, pánikkal és depresszióval gyűlt meg a bajom. Vannak jobb és rosszabb időszakok. Mostanában kifejezetten rossz... Félek attól, hogy az egész életem erről fog szólni, és ez még inkább erősíti a szorongásomat. Most kb. 1 évig volt egy egész jó időszakom. Aztán valahogy minden elromlott, és rosszabb lett mint volt. Először én is Cipralexet szedtem kb. 2 hónapig, de nem hatott semmit. Aztán Velaxint írtak fel, ami valamivel jobb, de nem "gyógyultam meg".
Nem tudom, hogy Te milyen tagozatra jársz, én levelezőre, így nem kell annyit bejárnom. Néha nagyon nehéz az órákra is eljutnom. Viszont a "szakmai" gyakorlatokon feltöltődök, szinte minden problémám eltűnik. :) Ez ad erőt és reményt, hogy lehet még teljes életem.
válasza:a bogyók nem fognak meggyógyítani.
esetleg kognitív-viselkedésterápia pszichológussal?
Kicsit eltűntem innen, köszönöm aki még válaszolt!
El kell mondjam, hogy a gyógyszerek kb 2-3 hét után elkezdtek hatni, a mellékhatások jelentősen csökkentek, és kicsit jobban vagyok. Ez abban nyilvánul meg, hogy életképesebb vagyok, el tudok intézni magamnak amit kell, pl. bank, bevásárlás, és sokkal jobban tudok a tanulásra koncentrálni. Persze, a szorongás meg van, és vizsgák előtt äjuldozok meg szívkalimpálás meg szédülés, és félek attól, hogy visszazuhanhatok abba a sötét mélységbe.. De úgy érzem jó úton haladók végre, néha vannak visszaesések, de most már kicsit tudok reménykedni, hogy egyszer lesz normális munkám amit szeretek, és talán egyszer a szerelem is rám talál. Tudom, hogy a gyógyszer nem oldja meg helyettem a problémáim, de most adnak egy kis segítséget, hogy normálisabban működjön az agyam. Sajnos pszichológusra, pszibhoterápiára nincs most pénzem, de remélem ősztől lesz munkám, akkor talán megengedhetem. Addig marad a gyógyszer, meg küzdök!
Ti hogy vagytok? Javult a helyzetetek? Örülnék ha írnátok még! :) Meg persze bárki akinek hasonló problémája van!
válasza:Én 26 éves vagyok.Én is már sokad éves vagyok,nem merek bemenni államvizsgázni a fősulira,folyton halogatom.
Sokat csúsztam miatta.Nem depressziós vagyok,hanem pszichés betegségem van,ami miatt munkaképtelen is vagyok,de ezzel már tini korom óta tisztában vagyok,tudtam,hogy kilátástalan az életem,és ez egyre rosszabb lesz.
Most már ezek miatt egyre depressziósabb vagyok....
Pedig kitűnő tanuló voltam.De a betegségem tönkreteszi az egészet.Nem tudok teljes életet élni.És a környezetemben sem értenek meg sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!