Milyen pszichiátriai problémára utalhat az állandó ürességérzet, apátia, közöny?

Háát... végül is valamilyen szinten van hobbija,sokat olvas,meg egy csomót tud a filmekről,mindig ő javasolja nekem,hogy miket nézzek meg,keni vágja ki mit rendezett,stb.Esténként szokott futni is,meg tök jó verseket ír.Az a fura,hogy nem az a tipikus félős figura,akinek így el kéne szeparálnia magát,tök jókat lehet vele beszélgetni.Annyit tudok,hogy a régi gimis osztályában elég rossz volt az osztályközösség,és ott kezdett ilyen lenni a vége felé,meg hogy otthon sem a legszuperebbek a dolgok.És a fiúkkal se volt valami nagyon sok kapcsolata,mondjuk nem csoda,mert nem megy sehova.

Amúgy teljes lehetetlenség társaságba vinni... udvariasságból először elfogadja,aztán valami kifogás mindig előkerül.Meg még régen külsőleg is jobban adott magára,tök csinos volt,most meg ahogy észrevettem fekete gatyán,meg garbón kívül nem nagyon hajlandó mást felhúzni... Néha azért jó kedve is van,de én akkor is olyannak látom,mint aki már belenyugodott mindenbe,és nem érdekli semmi.

Mármint az enyémet adjam meg,vagy az övét? :D Gondolom az övére gondoltál,csak lehet,hogy érdekesen fog nézni,hogy én itt kiteregetem a dolgait... :) Csak elég aggasztó a helyzet,és valahogy mindenki olyan természetesnek veszi,a szülei is,nem is értem.Van egyetlen nagyon régi barátnője,akinek az anyukája figyelmeztette az ő anyukáját,hogy ők is aggódnak érte,de erre se történt semmi...

Na jól van,azért megadom a címet,hátha egy hasonló problémákkal küzdő tud rá hatni,vagy legalábbis beszélni erről: lacune@citromail.hu

Amúgy eszembe jutott,hogy pár hónapja mondott valami olyasmit,hogy azért nem akar emberek közé menni,mert felépített magának egy illúzióvilágot,és attól fél,hogyha kimozdul,összetörik az egész,és akkor tényleg nem marad neki semmi,még ez sem... vagy valahogy így mondta.