Mire számíthatok?
Sosem voltam egy életvidám ember, mindig is visszahúzódó, csendes lány voltam. sosem mertem visszaszólni senkinek. annyi sérelem halmozódott már fel bennem, amiatt h folyton kihasználtak és lenéztek h elegem van, nem tudom már magamban tartani.
kb olyan 4-5 éve volt először az h azt mondtam inkább megölöm magam, mintsem h tovább szenvedjek. mondtam is anyának meg az állítolagos barátaimnak, egy kicsit sem foglalkoztak velem. ez még jobban padlóra küldött.
aztán valahogy mégis csak jobban lettem, de nagyon jól sosem. jött egy szerelem ami aztán mindent kárpótolt. sajnos volt aki ezt ellenezte és minden erejével keresztbe akart tenni. sikerült is...
most már senkim sincs, senki nem ért meg.
a kiskorom óta tartó fejfájásommal voltam neurologián kb 1,5 éve. kivizsgáltak, nincs szervi bajom. az orvos meggyőződése h az idegeskedés miatt fáj. írt fel különböző nyugtatókat, antidepresszánst, szorongáscsökkentőt. csak sajnos rosszul lettem mindtől és nem szedtem be. ahhoz az orvoshoz nem mentem többet.
egyre rosszabbul lettem december környékén. annyi keserűség volt már bennem, h képes voltam meg sem szólalni délután 2től másnap reggelig.
nem tudtam enni. am is lefogytam 10kilot, csont és bőr vagyok, de nem elég h nem eszek még folyamatosan hányingerem is van.
felmentem a háziorvoshoz h nem bírom tovább teljes reménytelenséget érzek. elküldött neuro-immunologiára. ott aztán az égvilágon semmit nem mondtam, csak kaptam egy beutalót a szorongás ambulanciára. még nem mentem el....
de most már úgy érzem h muszáj lesz. mert olyan 3 hete nagyon rosszul vagyok. már napi szinten. a gyomrom görcsöl, egész nap egy falat nem megy le a torkomon, gyengék a végtagjaim, mintha zsibbadna a karom. a szívem hirtelen nagyon hevesen kezd verni, és kapkodom a levegőt mint aki megakar fulladni. halálfélelmem lesz és attól h senki nem törődik velem még rosszabb. már nem is mondom senkinek szinte. vannak olyan napok amiket átsírok.
a buszon is rosszul vagyok. szédülök és rettegek az emberektől. h ha valaki egy picit is hozzámér, a gyomrom majd kifordul. utálom az érintést. akárki akar érinteni undorral tölt meg. csak anyának engedem, meg a volt barátomnak.
nyílt tereken sem jobb. ott meg az ég szakad rám felé..
tegnap anyának mondtam h kérjen nekem időpontot a szorongás ambulanciára. de nem akarom h letudjanak annyival h igyak citromfű teát -.- nekem ez már kevés. viszont gyógyszert sem akarok, legalábbis most nem így érettségi előtt.
lehet h befektetnek a pszichiátriára vagy ez nem elég indok arra? nagyon szeretném ha végre valaki meghallgatna, vagy adna valami tanácsot.
a szokásos sablonos dolgok h sportolj meg stb nem jönnek be. a legtöbbet próbáltam. hiába...
18/L
Hmmm... Nézd, nem is próbálok úgy tenni, mint aki át tudja érezni, pontosan milyen helyzetben vagy. A körülményeken nem tudsz változtatni sajnos, max újakat keresni. Az tarthatja benned picit a lelket, hogy hamarosan kikerülsz a régi középsulis környezetből, és teljesen más világ vár majd rád - a leírtak alapján csak jobb lehet, nem?
Ugyanakkor, ha már az egészség rovatba írtad a kérdést: a leírtak alapján mindenképp menj el a szorongásambulanciára. Lehet, hogy van, aki csak teát írna fel neked, de a fogyás, a pánikroham-jellegű élmények, a tömegtől való félelem, ez mind olyan dolog, amit szakembernek kell véleményezni. A fogyás önmagában is tud panaszokat okozni, a szervezetnek, a te korodban is még szüksége van a tápanyagokra.
Legfontosabb, hogy olyan orvost/pszichológust találj, akiben bízni is tudsz, anélkül az egészet megette a fene, te sem fogod azt csinálni, amit ő mond, ő meg nem fog tudni mit kezdeni veled. Akárkihez is kerülsz viszont, mindezt mondd el neki, részletesen, hogy korrekt képet kapjon arról, kivel is áll szemben. Anélkül sem tud segíteni.
Ugyan itt tartok én is. Teljesen ugyan ezt éltem át, kb november végétől, és még most is tart. Sokat javult ugyan, de még mindig nem 100%os. Az a baj, ha valakinek a gyerekkorára visszavezethető problémái vannak, akkor azt rengeteg idő feldolgozni, azért tart ilyen sokáig. A szorongás gyökerét kell inkább megtalálni, mint gyógyszerekkel kezelni. Az csak a tüneti kezelése, a probléma attól még megmarad. Én januárban kezdtem el pszichológushoz járni, mert már nem bírtam, minden egyes napom szenvedés volt, szorongtam minden nap, ugyan azok a tüneteim voltak mint neked. Én is 6-7 kilót fogytam, és már az öngyilkosság szélén álltam. Én ugyan nem szedtem nyugtatót. Csak ha pánikrohamom volt, akkor vettem be egy frontint, de ezenkívül semmi. Ittam a citromfű teát, nekem se segített sokat. Mindenféle fizikai bajom lett, felfázás, gyulladások, reflux... De aztán a pszichológus sokat segített, hogy kiderültek a problémáim és rengeteg sírással ki is adtam ezeket, próbáltam megoldani, elfelejteni. Azóta a szorongásom elmúlt, persze rengeteg idő kellett hozzá. Sok türelem kell és alázat.
Úgyhogy amit én tudok javasolni, egy tapasztalt, jó pszichológus, akinek tényleg mindent elmondasz, és akkor így kölcsönösen tud segíteni. Idő lesz, nem is kevés, de ez biztosan segíteni fog, hisz azért van. 21/L
szia!
nagyon sok dologban hasonlítunk, annyi a különbség, hogy nekem szociális fóbiám/szorongásom van.
én is érettségi előtt állok.
ha szeretnél beszélni valakivel, itt vagyok, tényleg.
átérzem a problémáid, én is egyedül vagyok, senki nem tud erről.
megadok egy e-mail címet: regina01011997@gmail.com
írj és ha gondolod folytathatjuk a beszélgetést fb-n.
ne add fel, én is nap mint nap küzdök, hogy ne legyek öngyilkos, pedig rohadt nehéz..és magadban tartani is.. nekem bármikor írhatsz!
de ha nem akarsz, megértem!
jobbulást és sok sok erőt meg kitartást!! :)
szia:) segíteni nem igazán tudok, mert még én se jöttem rá a megoldásra de azért írok,hogy lásd nem vagy egyedül!:) szinte ugyanez a problémám nekem is, reménytelennek érzem magam, folyamatosan hányingerem van, fáj a gyomrom, gyengének érzem magam. a buszozást én sem bírom, szinte csak itthon ülök állandóan:/ én is most érettségizek, nem tudom ilyen állapotomban hogy fog sikerülni, főleg mert a zárt tereket se bírom és az elmúlt pár hónap a suliban kész szenvedés volt, folyamatosan ki kellett kéreckednem a mosdóba mert olyan rosszul voltam órákon is. szép lesz ha érettségi közben visz el a mentő... pszichológushoz járok, sokat segít ha kibeszéled magadból a gondjaid, kicsit jobban is érzem magam azóta de még mindig kész szenvedés minden nap:/ hidd el idővel minden jobb lesz, nehéz de ki lehet gyógyulni ebből az állapotból! igazából én is a gyógyszerek ellen vagyok de ha már semmi más nem segít meg ennyire kínoznak a tünetek akkor szerintem szedhetnél csakhogy egy kis löketet adjon a gyógyulás felé:) meg tudom,hogy sablon szöveg de le kell kötni az agyad, keress hobbit, menj sétálni, legyél sokat szabad levegőn, sportolj és ne add fel! hetekbe,hónapokba is telhet mire érződik egy kis javulás.
ha valaki beszélgetni szeretne akkor nyugodtan írhat nekem is!:)
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!