Önbizalomhiányom van, miért van ez?

Tudod az élet küzdelemről szól, és ha ellenállsz a kihívásoknak úgy s*arul fogod magad érezni. Azt hinné az ember, hogy ha békében, kényelemben van úgy semmi rossz nem történik vele, pedig éppen hogy csak belülről emésztődik fel, ami legalább olyan kellemetlen mintha kínoznák a testét. Neki kell menni a világnak. Az akadályokat le kell küzdeni, az meg hogy rossz érzésed van a félelmeiddel kapcsolatban, csak azért van mert egy rögeszmét táplálsz magadban amitől nem akarsz megszabadulni, mert akkor az ismeretlenbe lépnél ami bármi veszélyt rejtegethet. Pedig az élet már csak ilyen, hogy gondok jönnek, és azokat meg kell oldani. Ha jön egy akadály akkor megérkezik hozzá a megoldásához szükséges erő is, és a megoldás is intuíció formájában, és csak arra kéne hallgatni, és megtenni, de az embert arra tanítják, hogy használja sokat az agyát, és ha jön a gond már kapcsol is agyba ahol csak kavargatja a gondolatokat amiket már megtanult, és válogat, hogy melyik lehet a megoldás, és nagyon nehezen jön össze. Amikor az az erő amit a megoldásra kapsz a látszat mozgásba a gondolatok örvényébe fektetődik, szóval a semmibe, úgy érzed magad negatívnak, mert az az erő ki kívánkozik, hogy megnyilvánulhasson általad, a cselekedeteid által, és ha cselekszel fel se lép a negatív emóció. Csak szeretet van, vagyis csak boldogság, ez az igazság. Aztán az ember az egójával ellenáll annak amit lát, hall, és így ahogy a gondolat rátelepszik a szeretetre úgy már negatív is lesz. Amikor kapod az élethez az erőt akkor a szer-etet. A szer maga az 5. elem ami a szer-elem. A szerelem szóból kihozhatjuk a szellem szót, ami az ember legmagasabb minőségét képviselő része. Test, lélek, szellem. A test az egó, a lélek a tudat, a szellem az Isteni rész hordozója. Amikor a szellemmel felveszed a kapcsolatot akkor a tökéletes megoldást kapod a problémáidra, csak ne agyald túl. Amikor éppen félsz akkor is a szeretet működik benned, csak rossz irányba halad, és amint belépsz a félelmed tárgyába megadva magad, úgy eloszlik a félelem, és az ismeretlenben leszel, így az egót egyből a jelenvaló történések töltik ki, és akkor érezheted a jóságot. Először talán kicsit zavaró, de aztán belejössz. Amikor pl az ember szerelmes egy emberbe akkor az ő személyes ideálját látja meg a másik emberben, és ahogyan a belső és a külső világ képe egyezik úgy beáll a harmónia, boldogság, szerelem érzése. Gyakorolhatod a mindennapokban, hogy megpróbálod a gondolataidat a külső világgal feltölteni. A tudat lévén, hogy nem fizikai minőség, akkor fejt ki erőt ha nyugalmi állapotban van. Szóval csak lazán. :]