Poszttraumás stressz zavarom van. Hogyan tudnék még magamon segíteni?

Járok pszichológushoz már 1 éve, de kb. 3 hónapja közölte velem a pszichológus, hogy mi is a bajom. A terápiát folytatom továbbra is, de sajnos még nagyon hosszú út áll előttem. Gyógyszert nem szeretnék szedni, mert félek, sőt, tudom, hogy függővé válnék, így tehát többet ártana, mint használna.

Tüneteim: pánikroham, agorafóbia (tömegközlekedési eszközökön), szocfóbia, állandó félelem stb. Plusz az ezekhez tartozó fizikai tünetek: hányinger/hányás, étvágytalanság, izzadás, remegés, nem kapok levegőt stb.

Eléggé elvagyok vágva mindentől: egy falun lakom, így nem tudok munkát vállalni sem, mert nem tudok bebuszozni a városba sem. Igazából minél távolabb kerülök az otthonomtól (biztonság), annál rosszabbul vagyok. Feszélyezve érzem magam, jön a szorongás, a pánikroham a rosszullétek stb. Most már egyre jobban zavar, mert nem tudok elmenni szórakozni sem, bulizni, kimozdulni, mert ha már csak rágondolok is félek.

Hogyan tudnék magamon segíteni, hogy ne kelljen gyógyszert szednem? Olvastam olyanokról, akik megváltoztatták az életüket: elkezdtek sportolni, a káros anyagokat mellőzték... Ez valóban segít? Mert én nem igazán hiszek benne, sőt, néha még a terápiában is kételkedem, mint pl, most is. Volt valaki hasonló helyzetben? Mi segített?

22/L