Bulimia, dependens személyiségzavar. Azoktól szeretnék segítséget kérni akik hasonló problémákkal küzdenek! Hogyan lehet ebből az ördögi körből kiszállni? Kérlek, ha jártál már hasonló cipőben, olvass végig, bármilyen tanácsnak örülnék!

Meg kell értened az érzéseidet. Az evészavarok feldolgozatlan problémák kifejeződései, így a lelkedben kell kutakodnod, hogy megtudd, mi váltotta ki belőled. Hánytatni többnyire nem azért hánytatja magát egy bulimiás, mert vékony akar lenni, hanem pl. azért, mert ezzel megtagadja azt, amit a környezete rákényszerít. Átvitt értelemben kell gondolkodni, nem feltétlenül ételről van szó. Ennek talán ahhoz is köze van, hogy nehéz függetlennek lenned. Biztosan szeretnél megszabadulni a személyiséged bizonyos részeitől, mert fáj, így magadért, és mégis magad ellen dolgozva megpróbálod kiadni magadból azokat az elemeket, amiket nem szeretsz magadban. Az öncsonkítás, az öngyilkosság mindig erről szól. Neked viszont nem meghalnod kell, viszont ezzel az életmóddal csak rövidebb életet csinálsz magadnak. Változnod persze kell, hogy jól érezd magad, de ennek nem kell kívülről is látszódnia, az alakodon, a stílusodon.

Felfoghatod kevésbé tragikusan a problémád. Bulimiás vagy, hánytatod saját magad, ami a te felelősséged. Ez a te tested, csak azt teszi, amit te parancsolsz neki. Veheted úgy, hogy a hányás egy rossz szokás, afféle rituálé, ami megnyugtat. De ennek rád nézve nincs pozitív hatása. Mivel ezzel magad marcangolod, abba kell hagyni. Ne hogy már a saját boldogságot útjába állj!

Ugyanúgy kell leszokni róla, mint mondjuk a nassolásról. Sőt, ezzel együtt a zabálásról is le fogsz szokni. Megállapodhatsz magaddal, hogy ma nem settenkedsz ki a konyhába éjszaka, majd holnap. Emellett jó lenne valamilyen módon motiválnod magad. Talán még otthon laksz (?), tehát reális cél lenne munkát találni és elköltözni. Vagy ha közelednek a vizsgáid, akkor azokra koncentrálni. Valójában minél több dolgot teszel magadért, minél többet bizonyítasz, annál jobban fogod érezni magad, és annál kevésbé érzed szükségét önmagad büntetésének. Kis lépésekkel kell kezdeni. Rájössz majd, hogy te nagyon is önálló tudsz lenni, hogy jó a világban pár nélkül is. Annyi mindent tudsz magaddal kezdeni, és nagyon sokra viheted még.

Tehát a gondolkodásodat kellene kicsit felrázni. Jót tenne neked az új környezet, az új emberek, mert már nagyon mélyen lehetsz a saját életed elemezgetésében. Foglalkozz vele, ameddig szeretnél, beszéld ki, akár neten is, és hidd el, egy idő után már nem fog jelenteni neked semmit a sok csalódás, hogy butaság volt annyira elszomorodni apró-cseprő ügyeken, egyrészt, mert közben a világban zajlik az élet, és neked lépést kell tartanod, másrészt, mert nem ért annyit az egész.

Nem tudom, hogyan értékeled mindazt, amit leírtam. Nehéz összefüggéseiben látni saját magad, mert mindig csak a pillanatnyi érzések a "valódiak", mégis erre van szükséged. Gondold át a kapcsolataid a szüleiddel, a barátokkal, azt, hogy milyen embert és miért keresel magad mellé, hogy mik a saját gyengeségeid és erősségeid, és mire van szükséged, hogy teljesnek érezd magad egyedül.