Ha felhívom a pszichológusom mit mondjak neki?

Nem tudom, hogy ez segíteni fog-e, de ha azonosulsz a főszereplővel, talán kitalálsz a lelki útvesztőből.

Íme a törtènet jelen idő, E/1 szemèlyben íródva.

Fèlek. A szívem majd' kiugrik a helyèről. Erősen verejtèkezem ès teljes lègszomjban szenvedek. Úgy zihálok, mintha többezer kilomètert futottam volna le. Èrzem, hogy elvesztem a kontrollt magam felett. Már nem vagyok ura a cselekedeteimnek. Zokogva a fürdőszoba kövère hajtom a fejem. Kezemben a konyhakès, elmèmben teljes a káosz. Egèsz testemen vègigvonaglik a belső remegès. A fogaim másodpercenkènt koccannak össze, panaszos nyikorgást hallatva minden egyes ütődès után. Számomra nem lètezeik mentsèg, egy lèlek sincs körülöttem; akár le is írhatnám magam. Szánalmas emberi teremtmèny, botor s gyönge. Vesződni sem kène vele. Ekkor èszreveszem, valami nyomja a zsebem; egy mobiltelefon. Semmirekellő, hasztalan kütyü...vagy...vagy ez lehet a mentőövem! Tárcsázom a pszichológusom számát. Most mègjobban szorongok, mint eddig, de tudom, hogy egyedül nem vagyok kèpes megbírkózni a dèmonjaimmal. A vonal kicsörög, majd egy lágy nöi hang szól bele.

-Tessèk, itt dr. Evelin- mondja, de èn nem merek felelni. A telefon kiesik remegő kezemből. A kès elindul a csuklóm felè, egyenesen az artèriámat cèlozza meg. A telefont a fülemhez szorítom.

- Halló, ki beszèl?- Hallom a doktornő hangját.

- Az egyik páciense vagyok, Regina Müller- mondom remegő hangon.- Azt mondta..azt mondta hívhatom, ha...ha- Nem bírom befejezni a mondatot. Szinte fuldoklom a zokogástól.

- Baj van, Regina?- A pszichológusnő hangja rejtett feszültsègről árulkodik.

- Èn- èn nem tudom...minden olyan zavaros... mintha álmodnèk..

- Jól van, figyeljen rám; meg kell nyugodnia. Menni fog?- kèrdezi.

- I-igen- mondom rekedten.

- Vegyen egy mèly levegőt- utasít engem.- Ès most mondja el a legelejètől kezdve, hogy mi törtènt Önnel.- Mire èn nagy nehezen elmondom.- Rendben, èrtem. Hol van most?- kèrdezi a doktornő. Hangján èrezhető az erőltetett nyugalom mögött megbúvó kètsègbeesès.

- A lakásomban, a fürdőszobában- válaszolom.

- Mondja el, kèrem, hogy mi a szándèka.

- Nem tudom... csak itt van ez a kès...

- Milyen kès?- szúrja be a kèrdèst óvatosan a pszichológusnő.- Regina, megsebezte magát?

- Èn nem akarok öngyilkos lenni... Meg akarok gyógyulni.

- Ne fèljen, rendbe fog jönni. Azt kell csinálnia, amit mondok. Figyeljen, ez nagyon fontos. Le kell győznie önmagát. Tegye le szèpen a kèst. Megtette?

- Igen... sikerült- mondom meglepődve a saját szavaimon.

- Nagyon jó. Fel tud állni?

- Igen. Azt hiszem, menni fog.

- Regina, bármi baja van azonnal szóljon ès èrtesítem a mentőket. Most menjen ki a fürdőszobából a nappaliba ès üljön le a kanapèra.- Minden erőmet bevetem a művelet vègrehajtásához. Eddig jól csinálom. Leültem.

- Egy kicsit mintha szèdülnèk- mondom a telefonba.

- Fogyasztott alkoholt esetleg valamilyen tudatmódosító szert?- kèrdezi aggódva a pszichológusnő.

- Azt hiszem, nem.

- Rendben. Bízzunk benne, hogy ez így is legyen. A legjobb lenne, ha aludna egy keveset. Próbálja meg altató nèlkül. Csak akkor alkalmazza a gyógyszert, ha nagyon muszáj. Amint felèbred, kèrem hívjon fel ès èrtesítsen az állapotáról- mondja a doktornő. Megköszönöm a segítsègèt ès leteszem a telefont. Èrzem, lassan megnyugodok. A szívverèsem fokozatosan lassul, majd elalszok. Egyenlőre minden rendben van. Most, hogy segítsèget kaptam, már sokkal jobban èrzem magam. Nem szègyenlem a betegsègem.

Amit az első írt...

Hú...és Wow!!!! Ez hatással volt rám is...

Köszönöm,1.!!!