Szabad élvezni az életet, ha véglegesen el van rontva?
Nincs jövőm. Nincs reális esélyem a sikerre. Úgy sem fog sikerülni. Csak kapálózok és próbálok nem elmerülni, igyekszem egy kis időt nyerni... de hiába, hiszen az életet elég egyszer elrontani, az a hiba úgy is végzetes lesz.
Ergo: ha nincs esélyem az igazán boldog életre, ha nincs esélyem egy megfelelő egzisztencia kialakítására, akkor ezek ellenére "jogos-e" lesz@rni a kilátástalanságomat?
Tehát pl. költhetek-e olyan dolgokra pénzt, ami fontos lenne számomra - még akkor is, ha tudom, hogy nincs jövőm.
Kicsit homályos, bocs.
25 F
# 3:
Légyszi, neked se legyen gyereked. Mindenki jobban járna vele... Jó kategóriában jársz egyáltalán?
Kérdező, fáradj el pszichológushoz. Ne itt várd a csodát és a megváltást.
Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Nyilván számotokra ez én keresztem nonszensz, nevetséges, "megoldható" - de számomra nem. Hisz mi értelme van úgy hajkurászni a vágyakat, ha közben a cél torzul, csorbul, eltolódik az időben?
Elvégeztem egy főiskolát, amivel kb sz@rt sem fogok érni, ergo jó lenne tanulni még valamit, amihez nincs pénzem, illetve ha lenne is, akkor egyéb céljaim sérülnének helyrehozhatatlanul (egzisztencia kialakítása).
Ergo most vagy hajkurászom azt, hogy legyen egy minimális önbizalmam egy második diplomával (amivel valószínűleg megint semmit sem fogok érni, anyagi szempontból nem igazán térülne meg), vagy elhagyom ezt az "álmom" és gürizek az egzisztenciám miatt - és élek örökké elégedetlenül. Mindezt úgy, hogy 30. életévem a vízválasztó, utána már nem látom értelmét a hajszának.
Tudom, nektek ez apróság, engem viszont nagyon zavar. Lehet savazni.
Egyébként meg néhány tízezer forintos dolgokra gondoltam a kérdésben.
"Mindezt úgy, hogy 30. életévem a vízválasztó, utána már nem látom értelmét a hajszának."
Mert? A 30. életévedben öngyilkos szeretnél lenni? Mert ha nem, akkor felvilágosítalak, hogy a 30. életéved után még van durván 40 másik éved. Az alatt a 40 év alatt mit fogsz csinálni? Azt hiszed, hogy akkor már csak vegetálni kell? Élni abból, amiért 30 éves korodig megküzdöttél? Azt hiszed, hogy akkor már majd nem kell tanulni, dolgozni, nem lehetnek újabb céljaid?
Ezzel a hozzáállással tényleg el van qrva az életed, csak nem azért, amiért hiszed.
Mert amit most csinálsz, az nem "hajsza". Ez az élet. Ez vár rád egészen addig, amíg meghalsz.
Ha az az álmod, hogy abban a másik szakmában dolgozz, amit megszerezhetnél a másik iskolával, akkor nyomás, tegyél érte. El lehet menni az első szakmában dolgozni (vagy ha azzal nem találsz munkát, akkor amit találsz) és megcsinálni belőle a másodikat. Ha a második szakma olyan, hogy jobban keresnél vele, mint a jelenleg lehetséges fizetésed+néhány tízezer forint, és valószínűleg találnál is vele munkát, akkor (DE CSAK AKKOR) megérheti felvenni a megcsinálására a Diákhitel 2-t akár. És ha azt hiszed, hogy ez az egész lehetetlen, akkor közölném, hogy nem az. Ráadásul meglehetősen sokan csinálják. Csak azok nem így néznek az életre, mint ahogy te. Nem a sült galambot várják, és sírdogálnak, hanem küzdenek. (Egyetemen vagyok oktató.)
Vagy lehet szépséget találni az első szakmában is, elvégre azt is elvileg te választottad. Ezt te tudod, hogy meg tudod-e tenni. Ha nem, akkor maradt az A lehetőség.
A 30 számomra egyfajta "bűvös" szám.
Addig érzem magam fiatalnak, addig kell létrehoznom a nagybetűs élethez szükséges feltételeket (lakás, autó, munkahely vagy legalábbis végzettség).
Ezért kellene hajszolnom a dogokat (ha lenne esélyem a sikerre), és ezért vagyok szorult helyzetben (csak 5 évem van). (És ezért van abszolút elrontva az életem.)
Nekem 30 felett már nem lesznek újabb céljaim, legalábbis nagyvonalú dolgok nem. A kisebb célokat meg majd az addig (elméletben) kialakított egzisztenciámból fedezném.
Szóval amit leírtál az esetemben irreleváns.
Egyébként eltaláltad, 30 után én csak vegetálni fogok. Párom, családom nem lesz (nem akarok), ergo az általuk állított célok, vágyak rögtön kiesnek. Az utazgatás, hedonista életmód pedig távol áll tőlem.
Tehát ha 30 évesen lenne egy lakásom, autóm, egy jó végzettségből adódó állás, elmondhatnám: nincs több célom. És akár véget is érhetne. Hisz nincs több dolog, amit tapasztalni szeretnék.
Egyébként dolgozok, nem ülök és várom a sült galambot. Csak az egész értelme burkolózik homályba előttem.
Nyilván számodra ez hiszti, hiszen jó állásod van, rendben van az egzisztenciád, etc.
De nem mindenki olyan szerencsés, mint te. Itt vagyok pl én, aki már rég elrontotta az életét.
Mondom, család, párkapcsolat, ilyenek nem érdekelnek.
Oké, ha esetleg jól menne minden, TALÁN még egy phd-t megpróbálnék az egyetemi végzettséggel - de ahhoz is pénz kell.
Hobbim nincs, meg amúgy is mindenhez béna vagyok.
Másoknak szeretek/szoktam segíteni, de ezt nem teszem a cél kategóriába.
Mit mondjak még?
Mondom, család, párkapcsolat, ilyenek nem érdekelnek - az ember tarsas lenynek van programozva. Ha teged ez hidegen hagy, akkor keress fel egy szakembert, szerintem ez nem normalis.
Mondom ezt ugy, hogy nincs gyerekem, nem is akarok, nem akarok hazat, ferjecsket, nincsenek barataim/baratnoim, akikkel bandazok (vannak de kulfoldon mind) ugyhogy szinte egyedul vagyok, DE! van egy baratom es ha o nem lenne, biztos ellennek magammal, mert szeretem onmagam, de ketten sokkal jobb es elvezhetobb a vilag. Annyi minden van, amit jo csinalni, de ha ketten csinaljak akkor megjobb. Marcsak azert is mert van aki segit, kezet nyujt ha kell, melletted van es meg tudod vele osztani a "huuu, ez mennyire fasza volt" elmenyt, van aki kinevessen mikor hulyeseget csinalsz es van akit kit tudsz nevetni te is.
Hobbim nincs, meg amúgy is mindenhez béna vagyok. - nem bena vagy, hanem aldozat. Tipikus aldozat mentalitas ez, es mindenki hibas, a vilaggal van a baj, nem velem.
Van ket kezed labad? Tudsz menni, jarni, leulni, felallni? Van szemed, latsz (biztos, ha kiirtad a kerdest), fuled, hallasz, szad, tudsz beszelni?
Hadd ne soroljam fel a sok kismillio dolgot, amihez komolyabb anyagi beruhazasok nelkul is hozza lehet fogni es oromot lehet benne lelni, es ezaltal onmagad jobban megismerni es ehhez minden adottsagod megvan.
Leragadtal egy "szia, bela vagyok" ismeretsegi szintnel, ami az onmagaddal valo kapcsolatot illeti, es amig nem jutsz el arra a szintre, hogy ismerd es szeresd onmagad, addig ilyen sanyaru, panaszkodo, szomoru ember maradsz mint most. Legalabbis az irasodbol az jon le, hogy az vagy.
Van a fejecskedben egy kep: "Tehát ha 30 évesen lenne egy lakásom, autóm, egy jó végzettségből adódó állás, elmondhatnám: nincs több célom." - de ez egy defektes kep. Az elet nem errol szol. Az eletnek, nevezzuk jateknak, es mint minden jateknak, vannak jatekszabalyai. Ha nem ismered fel a jatekszabalyokat, akkor mindig csak vesziteni fogsz es szopni az elet nagy turos....
25 evesen az ember mar fell kell ismerjen nehany jatekszabalyt es aszerint jatszik. Nezd meg a kisgyerekeket. Ok alig ismernek nehany szabalyt, ezert is van a sok leszidas, buntetes, sok siras, hiszti, toporzekolas, sarokba allitas stb. De ahogy egyre idosebb leszel es egyre tobb eszed lesz es latod a vilagot, felismered a szabalyokat es sokkal jobban tudsz jatszani.
Elnezed a kornyezetedben az emberek? Latsz nevetgelo, boldog, sikeres embereket? Tudod hogy csinaljak? Ugy, hogy a szabalyok szerint jatszanak. Sot, akik a sajat boldogulasukra a szabalyokat meg meg is tudjak csavarni egy kicsit, na azok a nagy eletmuveszek, a boldog/sikeres emberek, akikre annyian irigykednek.
Szerintem keress fel egy szakembert, vagy guglizz onismeret, onfejlesztes temaban egy kicsit.
Tudod, az eleted ahogy most van, az eddig donteseid eredmenye. Ha nem tettszik ami most van, akkor lehet hogy itt az ideje uj donteseket hozni, nem?
Te beszélsz, hogy nem jó egyedül, aki szintén nem akar családot???? És te ajánlod, hogy keressek szakembert emiatt? Nem paradox egy kicsi ez?
Barátokról senki sem beszélt, ők vannak.
Én nem hibáztatom a világot te agyalágyult!
Béna VAGYOK mindenhez. E/1. Nem "miattuk" vagyok béna, nem "ők" tették bénává.
Ja, szomorú, meg elég megkeseredett vagyok, ebben egyetértünk.
Nyugi, észrevettem, hogy az élet szívás. De nekem mégis megfelelnének a fent leírt célok. Egész életemre.
Milyen szabályokról beszélsz? Épp arról van szó, hogy azok a sikeresek, akik átgázolnak másokon, akik megszegik a szabályokat, akik nem a törvényes keretek között játszanak? És még te mondod, hogy nyissam ki a szemem és ismerjem fel a világ igazi arcát? XD
Tudom, hogy én rontottam el az életem. Épp ezért született meg a kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!