Nagyon betegnek számítanak ezek a tulajdonságok?

Szia!

Te erősíted azoknak az embereknek a táborát, akik azt vallják, hogy a csendes emberek azok, akikből az ember nem nézne ki bizonyos dolgokat. Ahogy tartja a mondás, "sunyi macska nagyot ugrik". Igen, mentálisan beteg embernek tartalak téged. Most biztos jönnek majd azok, akik azt gondolják, hogy nem vagy az, "és ez csak a korral jár". Az tény és való, hogy tinédzserkorban az ember elkövet butaságokat, de azért mindenhol van egy határ, te pedig úgy gondolom, ezt átlépted. Már alapból az, hogy sokat fantáziálsz arról, hogy hogyan kínoznál meg egy embert testileg és lelkileg. Én úgy vélem, egy embernek éppen az kellene hogy legyen a legalapvetőbb emberi tulajdonsága, hogy segíteni akarunk másoknak, nem pedig az, hogy hogyan okozhatnánk másoknak fájdalmat. A világnézeteddel is problémák vannak, mert szerinted az emberek "megérdemlik", hogy "szemétkedj" velük. Az ilyen gondolkodás miatt lehet annyi erőszak az iskolában is, mert mások is így gondolkodhatnak, hogy XY megérdemli amit kap ezért, és ezért, közben meg alapból rá sem szolgálna.

Nem elemeztem ki szavanként azt, amit írtál, de ebből is megállapíthatjuk, hogy mentálisan beteg ember vagy.

25/F

Én meg ezt úgy hívom, hogy kényszer képzet. Attól mert ő ilyenről fantáziál, nem feltétlenül fogja a valóságban is megtenni ezt. Tény viszont, hogy nagyobb az esélye.

(baj, hogy felizgultam?)

A baráti köröm nagy része ilyen volt kamaszkorában. Volt, aki sorozatgyilkosként képzelte el magát, más emberek kínzását rajzolta le, néhányan vagdosták magukat vagy egymás vérét itták, de ezek a szokások, tulajdonságok idővel ellágyulnak, és jó esetben valamiféle művészeti ágazatban teljesednek ki. Talán szeretnéd, hogy igazán veszélyes (izgalmas) embernek tartsanak mások, ami normális. Tinikorban mindenki igyekszik valami módon kitűnni a tömegből, még akkor is, ha falkába tömörülnek.

Nekem is voltak zűrös ügyeim. Most már tudom, milyen módszerekkel, mennyire lehet átlépni a határt, hogy az még érdekes és vonzó maradjon mások számára. Majd te is kitapasztalod.

Lehet mentális betegség,lehet csak fantáziálás,mert unod magad,nem foglalod le a kapacitásaidat,e mellet nincs olyan,aki úgy fogadna el,ahogy vagy.

De ha csak elképzeled,az nem jelent semmit,míg nem teszed meg nincs semmi baj úgymond.

De nagyon érdekes eset lennél te is egy pszichiáternek,úgy ,ahogy én...

Nálam már esküszöm minden baromság volt,a szado-mazon át a leszbikusságon keresztül hogy én tuti pedofil vagyok,holott egyik se vagyok...A kínzástól a sorozatgyilkosságig minden egyéb fantasztikus vagyok.

Szóval valahol betegek vagyunk,valahol nem.

A pszichiáter szerint ez csak annyit jelent,hogy nagyon nagy a fantáziánk,és mivel nem tudjuk,mivel foglaljuk le/miben éljük ki,ezek a dolgok foglalják el az elmét.

Nem nyilvánított veszélyesnek,zárton se voltam soha,sőt az összes barátom imád,szeretnek ,tőlem kérnek segítséget,kedves,szép,és főleg nagyon veszélytelen embernek gondolnak.Nem ismerik a szép arc mögött ezeket a dolgokat,de én nem is mondom el,mert tuti annyi lenne mindennek.

Nálam ezek 20évesen kezdődtek,tehát már nem pubertás,lehet nálad se csak az,lehet kinőhető nálam is..Majd kiderül.

Szerintem ha félsz,beszéld meg egy pszichiáterrel.