Más is tapasztalt ilyen változásokat magán, aki hasonló helyzetbe került?

röviden: eléggé elszigetelődtem az emberektől. Egyfajta szociális gátlás is erősödött bennem a társaságok hiánya miatt. Nagyon ki vagyok amiatt hogy nincsennek olyan emberek körülöttem kivéve szűk család, akinek örülök, hogy azt érzem szeretnek, és egyáltalán közel érzem magam hozzá. Mikor látok egy fiut és lányt jóízűen nevetve beszélgetni, elszomorodom belül, hogy mi lehet bennem a hiba. Mindíg is valamelyest különcnek számítottam alapjaiban, de voltak időszakok mikor megvolt az az 1-2 ember akihez igazán nyitottam.

Azt gondolom, szeretném én is érezni egy lányon hogy igen akar engem, érdeklem, vagy csak elhív találkozni, beszélgetni, igényli őszintén a társaságom.

Mit gondoltok?