Vagdosom magam. Segítség!?

Körülbelül egy hónapja kezdődött.

Amikor feleltem irodalomból és az osztálytársaim kinevettek. Az egyik fiú még decemberben, amikor levágattam a hajam, kitalálta, hogy úgy nézek ki, mint egy pudli. (különben meg nem) Azóta mindenki úgy hív.(barátnőm is levágatta, őt is így hívják de ez most mellékes)

Nos felelek, ami nem ment valami fényesen. Ő közben mondogatta halkan, pont úgy, hogy én is halljam, hogy "pudli" "gyerünk pudli, nem kapsz csontot". Ez engem nagyon szíven ütött és már ott felelés közben könnybe lábadt a szemem, szerencsére nagyjából vissza tudtam fojtani. Már hetekkel előbb meg akartam tenni, de nem voltam rá képes. De amikor felelés közben ezeket a szavakat hallottam, a gondolatomban már megvágtam magam.

Nem olyan mélyek, de akár el is fajulhatnak. Gondoltam már az öngyilkosságra is, de tudom, hogy nem lennék rá képes. Nagyon magányosnak érzem magam, talán mert a többiek olyan boldogok, van fiúbarátjuk és legjobb barátjuk is. A "barátnőm" egyszer észrevette a kézfejemen a vágásokat az még a felelés előtt volt. Azok csak az előjelek voltak. A csuklómat nem vette észre. Szükségem lenne egy normális barátra, nem olyanokra akik most vannak. Az osztálytársam nagyon idióták.

Komolyan úgy bánnak velem, mint egy kutyával. De tényleg. Az egyik a kulcsával a fejemre csapott, amikor nem figyeltem és a hátam mögött volt. Be is törhetett volna.

A másik kibeszél a háta mögött. A harmadik meg pudlinak nevez és majdnem fellök.

Nem olyanokra vagyok kíváncsi, hogy "öld meg magad" féle válaszok. Nem fogok iskolát váltan, már csak fél évem van.

Előre is megköszönöm a válaszokat!

(Aki szeretne írhat privátban is!)

14/L